Hogyan legyünk vesztesek?

Két jeles történész, Földesi Margit és Stella Szonja Egy másik vesztes Olaszország 1943– 1947 című könyvét (Kairosz Kiadó) mutatta be, az alkotókkal folytatott beszélgetés nyomán Schäffer Erzsébet újságíró a Nyugati pályaudvar királyi várójában. A két történész, Földesi Margit, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára és 2004-ben végzett történelem–olasz szakos tanítványa, Stella Szonja elmondták, hogy a vesztesnek lenni állapot tanulmányozása iránti kíváncsiság motiválta őket a könyv elkészítése közben. Földesi Margitot már diákkorában is izgatta az, hogy Magyarország, kiváltképpen újkori történelme során, mindig is a vesztesek közé tartozott. Ám mindig úgy érezte, hogy a vereség tényével egyenrangúan fontos, hogyan dolgozzuk föl azt. Az egyik út a letargia és a gyűlölet, a másik pedig az önépítkezés és a szeretet. Könyvük egyik vezérgondolata, hogy Olaszország is a második világháború vesztesei közé tartozik, ám az ország lelkiállapota már az ötvenes években is bizakodóbb, derűsebb volt, mint a többieké, köztük Magyarországé. Történészként mindkét szerző hangsúlyozta, hogy igazságtalan lenne figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Olaszországot hazánkkal és a többi kelet-közép-európai országgal ellentétben nem a diktatórikus Szovjetunió szállta meg, hanem a demokratikus berendezkedésű Egyesült Államok, amely nemcsak hogy nem rabolta ki az általa megszállt országokat, hanem segítette is őket az újjáépítésben. Ugyanakkor és ugyanezért az olaszok azért tudtak vesztes létükre győztes habitust kialakítani, mert Itáliában a baloldali pártokat nem támogatta a Vörös Hadsereg. Ezért kénytelenek tisztelni a nemzet fogalmát, és tiszteletben tartják az úgynevezett nemzeti minimumot is. Talán ezt az utóbbit kellene nekünk is tőlük megtanulnunk.