Hét végén a harmincéves Kalamajkát és hatvanéves prímását, Halmos Bélát ünnepeltük az Aranytízben, a népszerű Molnár utcai táncházak új székhelyén. Sebő Ferenc köszöntötte őket, aki annak idején Halmossal, egykori építészhallgató társával a Ki mit tud?-on és számos más fórumon először próbálkozott a népzene népszerűsítésével. Amikor kezdték, szinte kizárólag elutasítással és lebeszéléssel találkoztak, mégsem adták fel, és kitartásuknak köszönhetően ma már sok ezren követik őket a muzsikálásban, még többen a népzene szeretetében, s ez a jubileumi táncház is annyira megtöltötte a termet, hogy sokaknak már szinte állóhely sem jutott.
Olyan volt ez, mint egy táncháztalálkozó, csak kicsiben. Olyanok is eljöttek, akik már régóta nem járnak táncházba, de a Molnár utcában a kezdeteknél ott voltak, s azóta is legszebb emlékeik között őrzik az ott töltött estéket. A színpad tele volt zenészszel, a terem táncossal és lelkes népzenekedvelőkkel. Három generáció volt jelen, a szülőkkel eljöttek az időközben felnőtt gyermekeik, a legkisebb látogató pedig egy alig féléves csecsemő volt. A népzene nagyjai is jelen voltak, a Téka, az Egyszólam Berecz Andrással, és a harminc év alatt világhírűvé vált énekesünk, Sebestyén Márta is köszöntötte a kerek évfordulósokat.
A Kalamajka táncház harminc éve közkedvelt szombati program, s bár igaz, hogy a Molnár utcából való átköltözés az Aranytízbe, és az azzal párhuzamosan megnyitott új táncházak valamelyest csökkentették a látogatottságot, a mostani hét vége minden képzeletet felülmúló telt háza mutatta: még mindig az elsők között tartják számon a néptánc szerelmesei.
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le