Még az idő hatalma sem lehet korlátlan

Lukácsi Huba azokhoz a pedagógusokhoz tartozik, akiknél a „tanár úr”, eme klasszikus megszólítás fénye valódi. Egykori és jelenlegi diákjai egyaránt mondogatják, hogy róla Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című gyönyörű verse jut eszükbe. „Az én édesapám az emberek apja, s én az embereknek testvére vagyok.” Erről a szeretetről tanúskodik az is, hogy a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium színpadán eddig immár négy ízben eljátszott Thornton Wilder-darab, A mi kis városunk diákszínpadi előadásán telt ház volt. Jelenlegi és öregdiákok, nyugalomba vonult és aktív tanárok szép számban jöttek el a Szent Imre Gimnázium Latinovits Zoltán Diákszínpadának negyvenedik évfordulójára szervezett ünnepi előadásokra. A rendező, Lukácsi Huba magyar–angol szakos tanár 1986-ban indított el egy színjátszókört az akkor József Attila nevét viselő gimnáziumban. Kérdésünkre Lukácsi Huba elmondta, hogy akkor a társulat Szigligeti Ede Liliomfijával debütált. A siker arra buzdította a tanár urat, hogy a lengyel közép- és főiskolákon, egyetemeken meghonosodott félamatőr, félprofi színjátszókörök mintájára állandósítson egy diákszínpadot, amelyen együtt játszanak aktív tanulók, tanárok, visszatérő öregdiákok, akik közül jó néhányan, többek között Sudár Annamária, Pónyai Györgyi, Schneider Zoltán profi színészekké, illetve előadóművésszé váltak. Azért vették föl Latinovits Zoltán nevét, mert a tragikus sorsú színészkirály életében először az iskola színpadán lépett fel egy alkalmi előadáson.
Lukácsi régi álma valósult meg azzal, hogy színpadra vitte Thornton Wilder A mi kis városunk című darabját. Ez az 1938-as színmű a Szent Lajos király hídja című 1927-es regényével világhírűvé vált amerikai író másik nagy sikert arató munkája. A keletkezés és a bemutatás évében függöny és díszlet nélküli, a néző képzeletére építő „üres színház” is az újdonság erejével hatott. Ma a Grotowski-féle szegényszínház, az Artaud-féle kegyetlen színház sikerei után ez már nem számít újnak, ám örök érvényű, ahogyan a hívő, protestáns író a hétköznapokban megmutatja az egyetemest, élet és halál birodalmának átjárhatóságát. A darab üzenete a rendező szerint: az embernek Isten segítségével le kell győznie a pusztító idő hatalmát. Lukácsi szívósan kereste tanártársai és diákjai között a század eleji amerikai kisváros világát hitelesen megjelenítő karaktereket. Sikerrel. Többek között Kiss Emma, Tibélyi Anna, Szabó Dóra, Gál Tibor, Bonda Balázs, Posta István hiteles játékának és az álmot és valóságot ötvöző wilderi univerzum rendezői megjelenítésének köszönhető, hogy a diákszínpad színvonalas előadással, nyári erdélyi turnékkal ünnepli a társulat és a rendező, Lukácsi Huba közös munkájának huszadik évfordulóját.