Szentgyörgyi Pirkó József programtervező matematikusként dolgozik. Számos egyetemi tankönyv, tanulmány és jegyzet, programozási nyelvkönyvek és lexikonok mellett megírta az informatikai tudományág három hazai alapművét (Alapok, Windows, Informatikai tudástár). Először csak kedvtelésből vetette papírra A halhatatlan, A titkok birodalma, majd az Elveszett emberiség című regényeket. Családja és barátai biztatására adta ki őket a kezéből, amelyek így sorra jelentek meg. A legújabb, az Elveszett emberiség szinte a napokban látott napvilágot az egri Nézőpontok Kiadó gondozásában. A szerző arra a kérdésünkre, minek tarja magát, elmondta, hogy hivatása informatikus, matematikus, de az irodalom, az írás szeretete és a zene lelkileg közelebb áll hozzá, mint a szakmája. Először olvasóként ismerkedett meg a magyar és a világirodalom kiemelkedő alkotásaival, aztán a tudományos munkavégzés közben kedvet kapott ahhoz is, hogy közérthető, ugyanakkor művelődéstörténeti szempontból is összetett módon rögzítse gondolatait. Csupán az okozott neki meglepetést, hogy a róla szóló elismerő írásokban „csak” sci-fi, fantasy vagy felnőtt meseíróként beszélnek róla, pedig inkább valamiféle művelődéstörténeti szintézisre törekszik.
Gondolatvilágához Szerb Antal két regénye, A Pendragon legenda és az Utas és holdvilág, valamint az eszmetörténész Várkonyi Nándor művei állnak legközelebb. Szentgyörgyi Pirkó József munkáiban a múlt nagy rejtélyeit elemzi. A halhatatlan című, 1995-ös regényében az angol középkorba vezet bennünket és II. Richárd király halálára ad különös magyarázatot. A művelődéstörténeti krimi szálai egészen napjainkig húzódnak. A titkok birodalma című második rész időhorizontja az ókori Egyiptomtól a jövőig tart, és egy rejtély megoldása áll a középpontjában. A legújabb könyv, az Elveszett emberiség szintén a valóság és a fantázia különleges ötvözetét hozza létre. Szentgyörgyi Pirkó József az írói képzelet szabadságával élve érdekes történetet talál ki arról: mi lett volna, ha létezett volna a miénken kívül is már két emberiség, amelynek képviselőit a regényfikció szerint nem valamiféle világégés, hanem a saját önpusztító és környezetromboló életmódjuk kergetett halálba. A történetben nagyon is reális a mának szóló figyelmeztetés, bár az író óvakodik attól, hogy erkölcsi tanmesét adjon olvasóinak, ennél jobban tiszteli őket. – A jelenlegi emberiség sajnos nem kis mértékben a regénybelihez hasonló ön- és civilizációveszélyes életmódot folytat, nem kíméli eléggé sem az ökológiai környezetet, sem a múlt történelmi és művészeti értékeit – mondja.
Az író hozzátette még, hogy magyar alkotó lévén, tudatosan élt a magyar népmese bizonyos archetípusaival. A csillagászat, a matematika, a fizika tudományának eredményeit játékosan, a fiatalok számára is érthetően csempészi bele a történetbe. Ugyanakkor az egész trilógia tudatosan épül az Újszövetség erkölcsi alapjaira. Az író nemcsak reméli, hanem hiszi is, hogy az emberiséget a saját hite és a történelem határhelyzeteiben mindig megmutatkozó józansága és életszeretete megmenti attól, hogy a regénybeli kipusztult előemberiségek sorsára jusson.
origo.hu
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés
