Gyopárt hoztak a Hargitáról

A hónap elején mutatták be a csíksomlyói Hármashalom oltárnál több mint százezer ember előtt A Napba öltözött leány című új rockoperát, amely székely Babba Mária inspirációjára született. Koltay Gábort, a darab rendezőjét kérdeztük az ősbemutatóról.

– Mi volt az opera mai üzenete?
– A csíksomlyói kegytemplomban lévő Szűzanya történetének inspirációjára született, de általunk kitalált, fikciós történet legfontosabb mai üzenete, hogy eleink hitéhez visszatérve, erre épített mély meggyőződéssel, összefogva, egyet akarva igenis megváltoztatható körülöttünk a világ.
– Milyen érzés volt a tavalyi siker után újra ezen a helyszínen rendezni?
– Az embert tetőtől talpig elvarázsoló érzés, hiszen ez egy szakrális helyszín, amely önmagában jelképezi egész történelmünket. A székelység életében köztudottan fontos szerepet tölt be, s mindez elsősorban a Szűzanyához kapcsolódik, amely oly sokszor segített már a magyaroknak. 1567-ben például a tolvajos tetőn azért győzedelmeskedtek a székelyek a királyi túlerővel szemben, mert a csíksomlyói kegytemplomban imádkozók könyörgését meghallotta a Szűzanya. Ez a szép legenda és a Szűzanyához kapcsolódó többi csodatétel az oka annak, hogy manapság is tömegek zarándokolnak elé. Boldog vagyok, hogy A Megfeszített előadás tavalyi sikere után újra minket hívtak, és ez az alkotóközösség A Napba öltözött lánnyal ismételten elmondhatta érzéseit, gondolatait a világról.
– Összefoglalható-e röviden, miről szól az új rockopera?
– Konkrétan arról, hogy a hegyekbe menekült, kényszerített emberek, amikor eljön az idő, elhozzák a szabadságot a városban maradt, elnyomásban élők számára. Átvitt értelemben pedig mindez azt jelenti, hogy „egy haza van, nem kettő”, ahogy a darabban is elhangzik. Szeretném, ha ez az új mű is hozzájárulhatna annak tudatosításához, hogy végre hozzá kell kezdenünk a gyakorlatban is a magyarság határok feletti egyesítéséhez.
– Milyen szerepet játszik a hit a darab történetében, mai üzenetének megfejtésében?
– Nagyon is fontos szerepet játszik, hiszen a mélyen átélt hit nélkül sorsunk nem fog jobbra fordulni. A Szűzanya segítségét viszont ki kell érdemelni, csak azok részesülnek ebben a kegyben, akik folyamatosan tesznek is érte. Van mit bepótolnunk, hiszen keveset tettünk a határon túl élőkért, ráadásul 2004. december 5-én nagyot vétettünk. Lehet, hogy a magyarság sorsa mostantól kezdve a határon túli történések, üzenetek, kezdeményezések hatására változik majd. Az ősbemutatóval is ezt szerettük volna jelezni.
– Kik működtek közre a darabban?
– A főszerepeket a régi „harcostársak”, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Varga Klári, Makrai Pál, Kalapács József mellett két kirobbanóan tehetséges fiatal énekes, Bodnár Vivien és Miller Zoltán alakította, és hosszú évek után újra együtt dolgoztunk a gyönyörű hangú Csengery Attilával. A Szűzanya szerepében megtisztelte a produkciót Pitti Katalin operaénekes. Nagy segítségemre voltak a komáromi Magyarock Dalszínház fiataljai Vizeli Csaba vezetésével, és megható módon a Felvidéki Rockszínház, valamint a Csallóköz táncegyüttes tagjai Karkó Heni vezetésével. Külön beszélnem kell a kiváló lovasról, a Betyár néven elhíresült Szijjártó Lászlóról, és csak a meghatódottság hangján szólhatok a kétszáz szeredai és környékbeliről, akik fegyelmezett és lelkes közreműködésükkel tették emlékezetessé a tömegjeleneteket, akárcsak az ötven székely lovas, Süket Levente vezetésével. A közösséggé formálódó közreműködői csapat kiegészült Vona Károly szcenikusaival, Kemenes Fanni és Balai Zsuzsa jelmezeseivel, Maros Anna koreográfusi segítségével és a Szabad Tér Kft. munkatársaival.
– Hogyan összegezné az élményeket?
– Mindenekelőtt köszönet Mádl Dalma asszonynak, hogy személyesen is megtisztelte a bemutatót, és köszönet Boros Károly és Gergely István atyáknak a folyamatos lelki támogatásért, nemkülönben a sok-sok támogatónak. A kulturális minisztérium támogatásában még reménykedünk, a milliárdos televíziók viszont sajnos nem akarják közkinccsé tenni ezeket a gondolatokat. „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok” – énekelték a darab refrénjében. Bízom abban, hogy e sokat szenvedett nép történetének megidézése segít minket közös felelősségünk felismerésében. A művészet eszközeivel, sok-sok tisztességes, mélyen érző ember időnként erőn felüli közreműködésével, ehhez a felismeréshez, azaz a világ megváltoztathatóságának hitéhez szerettünk volna lelkünk mélyéig hatoló, szívet melengető, átélhető, elgondolkodtató élményt nyújtani. Remélem, sikerült.