Madarassy István ötvös-szobrászművész kiállításának megnyitóján a szombat esti kánikulában szép számú közönség gyűlt össze. Az alkotó különleges rézlemezekből kimunkált szobrai és egyedi technikával készült zománcképei immár a Vatikánban, Londonban, az Egyesült Államokban is öregbítették a magyar képzőművészet hírnevét. A művész 2004-ben Mádl Ferenctől vette át a Magyar Köztársaság Arany Emlékérmét. A londoni kiállításán mondta ki először: „Nem vésővel, nem ecsettel, hanem tűzecsettel készítem munkáimat.” A tűzecsettel festett képek című tárlaton Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas költő ihletett, egy-egy nézőt közvetlenül is megszólító, performanszszerű tárlatvezetéssel kísérte végig az érdeklődőket.
A költő úgy érzi, két személyiség: egy festő és egy szobrász is él a művészben. Bíbor-narancsban játszó zománcképei tűztükrök, amelyekben a befogadó a legjobb énjére, a krisztusi emberre ismer rá. A képekben egymást erősíti a művészre jellemző vizionárius látásmód és a mítoszrendszerek együttélése. Államalapító István királyunk, Gizella királyné, a Költő allegorikus alakja tollal és Szent Lukács szikár képe ecsettel állnak a kiállítás középpontjában. Gyurkovics Tibor egészen egyedinek ítéli Noé bárkájának ószövetségi kompozícióját. Az élővilág és az emberiség vízözön utáni újjáélesztőjét, Noét a művész nagyobbnak ábrázolja az életmentő bárkánál is. A keresztény életszentség és a görög-római életöröm ötvözete gyönyörködtet bennünket a Bacchánsnő, a boristenkultuszt idéző Puttony-kompozíciókban, valamint a pogány élethabzsolásban tobzódó, abba kissé bele is rokkant, robusztus Falstaff-főben. Nem véletlenül áll szemben éppen Kolumbusz, a fölfedező szobrával, aki Falstaffal ellentétben nem pazarolja, hanem gyümölcsözteti az Istentől nyert erőt.
origo.hu
Sírás a víz alatt
