Közösség a teasütemény mellett
Gyakran sürgetjük egymást a rendszerváltás óta, hogy ideje lenne civil kezdeményezésekkel, civil szervezetekkel birtokba venni a demokrácia tereit. A helyi kezdeményezések gyakran eredményeznek a Magyarországon megszokottnál elevenebb kulturális életet. Nagymaroson a harmincas–negyvenes évek kulturális pezsgésének hangulata még benne van a levegőben. Elég kicsit hosszabban időzni a fodrásznál vagy a zöldségesnél, valaki máris a régi Nagymarosról, a régi épületekről, a kulturális egyletekről, író-olvasó találkozókról kezd mesélni. E régi szellemiségből táplálkozva számos civil szervezet és civil kezdeményezés kapott itt lábra.
2002-ben a régi Proli kocsma udvarán még csak egynapos zenei fesztivált rendezett a Misztrál együttes. A következő évben a rendezvény két napján több helyszínen csendültek fel népdalok, énekelt versek. Az idei, ötödik Regejáró Misztrál Fesztivál – tehetségkutató versenyével, koncertjeivel, táncházával, író-olvasó találkozójával – már nem csak a főtéren, a művelődési házban és az „őshelyszínen” zajlott: Lantos Kónya István és a Tárogató trió a katolikus templomban lépett fel. Az önkormányzat és sokan a helyiek, környékbeliek közül önzetlenül segítettek a fesztivál lebonyolításában, de a környéken élő vagy nyaraló jobb módúakat egyelőre nemigen sikerült még mozgósítani annak érdekében, hogy akár anyagilag is támogassák a rendezvénysorozatot. A fesztivál masszív, többezres közönsége javarészt a Dunakanyar más településeiről, a fővárosból vagy az ország távolabbi vidékeiről érkezik. Az idén Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazott együttes saját szervezésű programjaival nem csak a nagymarosiakra gondol. Zenei klubjuk van Budán és Pesten, Vácott, Szegeden.
A város legaktívabb civil szervezete az Anna-klub (A Nagymarosi Nők Asztaltársasága), melyet tíz helyi asszony alapított 2003. március 28-án. Az alapítók férjei közül többeket beválasztottak a városi képviselő-testületbe. Megválasztásuk után a feleségek úgy gondolták, ők nőként is sokat tehetnek a városért. Meghívták maguk közé többek közt Szabados György feleségét, Juditot, Für Lajos feleségét, a néprajzkutató Für Friderikát, hogy tanácsaikkal, kiterjedt kulturális kapcsolataikkal segítsék a szerteágazó tervek megvalósítását, melyek közt a városszépítés éppúgy szerepel, mint a különféle kulturális programok: filmklub, író-olvasó találkozók, koncertek, szólóestek, jótékonysági estek megrendezése vagy a helyi női kórus működtetése. Az elmúlt három év során vendégük volt többek közt Bogányi Gergely zongoraművész, Jókai Anna, Polcz Alaine, Szörényi Levente, de egy estére a Dunagyöngye étteremben vendégül látták a Nagymaroson élő fiatal költőket is. Költségeiket kizárólag a tagdíjakból és az estek végén a gyűjtésekből fedezik. Fontosnak tartják, hogy a rendezvények után az egyébként nagyszerű dunakanyari közönség ne széledjen szét, hanem házi sütemények, üdítők, tea mellett az egybegyűltek tovább beszélgessenek, barátságok szövődjenek, közösség teremtődjön.
A következő hetek-hónapok tervei között szerepel, hogy jótékonysági est keretében Bogányi Gergely-koncertet rendezzenek, meghívják a friss alternatív Kossuth-díjas Berecz Andrást, s a gyönyörű táj ellenére alig működő helyi idegenforgalom felélesztésére idén is megrendezik turisztikai napjukat, melyen Bazsalya Lívia körbevezeti az érdeklődőket Nagymaroson, a Mátyás király korabeli Visegrád elővárosán, s egyúttal azon a tájon is, melyet Krúdy anynyira szeretett, s ahol Huszárik Zoltán a Szindbádot forgatta. Idén a városból a Börzsönybe vezető sétát borkóstolóval egészítik ki. A helyi borosgazdák a hegyre vezető út oldalán, pincéikben saját termésű boraikkal kínálják majd a vendégeket. Az Anna-klub kapcsolatokat ápol a határon túli magyarsággal is. Gyűjtöttek már nekik tankönyveket, kerékpárokat, szépirodalmi műveket, ruhákat. A tágabb értelemben vett kulturális tevékenységbe beletartozik az is, hogy minden évben Duna-parti takarításra invitálják a helyi intézményeket, vállalatokat, az iskolát és persze a lakosságot. A diákok, tanárok szívesen jönnek, számosan a helyiek közül is részt vesznek a közös városszépítésben, de a leglelkesebbek és a leghatékonyabbak a nyugdíjasklub tagjai.
Verőce régi fénye
Száz évvel ezelőtt Verőce környéke szabadidő- és kulturális centrum volt: evezősök, kirándulók, írók, művészek gyakori enyhelye. Pezsgett az élet. Bethlen Farkas, Verőce polgármestere lapunknak arról beszélt, hogyan látja a mai Dunakanyar településeinek szellemi, kulturális állapotát, s szerinte hogyan lehet a szellemi élet egykori fényét visszalopni erre a vidékre.
– A szocializmus igyekezett leegyszerűsíteni az életet, hogy olyan embertömeget „állítson elő”, amelynek különösebb lelki, kulturális igényei nincsenek, hogy az emberek leszokjanak a kiállítások, színházi előadások látogatásáról – mondja a polgármester. – A tervet sikerült véghez vinni, itt tartunk. Nagyon el vagyok keseredve, hiszen nép ennél mélyebbre nemigen süllyedhet. Elvesztek a társadalom alapértékei, nincs becsülete a munkának, az emberek már nem hittel, szívvel munkálkodnak. Sivár lett az élet. Az adott szónak nincs már súlya. Szellemileg-erkölcsileg nagyon mélyre süllyedtünk.
Bethlen Farkas szerint száz évvel ezelőtt Verőce, Nagymaros, Zebegény benne volt az ország szellemi vérkeringésében. Most azon dolgoznak, hogy Verőce visszakapja régi fényét: tavalyelőtt építettek egy vízi színpadot, ahol minden nyáron komoly- és könnyűzenei koncertek, színdarabok, egyházi rendezvények vannak. Tavaly nyolcmillió forintot költöttek kulturális rendezvényekre. Idén nyáron olyan eseményeket szerveznek, amelyek háromnapos ittlétre csábítják a Vácról vagy messzebbről ide látogatókat.
A településre érkezőknek hamar feltűnik, hogy sok köztéri szobor van Verőcén. Ezek között sablonosnak egyáltalán nem nevezhető alkotások is találhatók. – A világ egyetlen Géza fejedelmet ábrázoló lovas szobra Verőcén áll – büszkélkedik Bethlen Farkas –, a szobor Tóth Dávid újpesti szobrászművész alkotása, ahogy a többi szobrunk is. Tóth Dávidot tavaly december ötödikén – a csúfos szavazást „ellensúlyozandó” – díszpolgárrá avattuk. Akkor adtuk át a Wass Albert-szobrot. Van olyan alkotás, amely nyilazó magyar harcost ábrázol, a Duna-parton pedig a hét vezért szimbolizáló hét harang áll, amelyek minden délben megszólalnak.
Kérdésünkre, hogy a Dunakanyar falvai között létezik-e valamiféle együttműködés a kultúra terén, vagy ami itt történik, csupán szigetszerű jelenség, a polgármester elmondja: az utóbbi időben lanyhult a falvakat összekötő együttműködés. Hét éven át rendszeresen megtartották a Verőcét, Kismarost, Nagymarost, Zebegényt és Szobot átölelő Dunakanyari művészeti heteket. A kezdetekkor nagyon erős volt az együttműködés, ám ez – főleg az anyagiak miatt – az utóbbi időben már nem jellemző. A település első embere mindenesetre reméli, hogy életben maradhat a rendezvénysorozat, hiszen folyamatos a dunakanyari párbeszéd.
Reneszánsz élet Dunakeszin
Merészet álmodó ember Jámbor János, akár a felesége, Bágyi Anikó. Ám ahogy a látogató belép az általuk létrehozott, dunakeszi Pilinszky utcában található Bágyikó Magánkönyvtárba, megerősödik az a meggyőződése, hogy csak úgy lenne érdemes élni és dolgozni, ahogyan ők ketten teszik. A mintegy négyezer kötetes könyvtár, a levéltári anyag, a címergyűjtemény önmagában is lenyűgöző. Ráadásul azt is megtudjuk, hogy az önzetlen művész házaspár által létrehozott Eudoxia 20 Alapítvány többek között balettiskolát, táncszínházat és számos öntevékeny kutatócsoportot irányít és támogat. Jámbor János és Bágyi Anikó nem titkolják, hogy a Dunakanyar keleti kapujában lévő par excellence agglomerációs településen, Dunakeszin olyasfajta szellemi pezsgést szeretnének megteremteni civil szerveződésekkel, amely egy kis reneszánsz városkához tenné hasonlatossá a jellegtelen szocialista ipari városkát.
Jámbor János sokoldalú, írói, képzőművészi, kivételes művelődés- és könyvtárszervezői képességeit Kárpáti Kamil József Attila-díjas költő, a recski börtönben létrejött és a Füveskert antológiát megteremtő költőtársaság, valamint a pesterzsébeti Átlók Művészcsoport kiemelkedő képviselője fedezte föl egy tehetségkutató pályázaton. Jámbor János és Bágyi Anikó 1986-ban először Rákospalotán hozta létre az Eudoxia XX Rákospalotai Irodalom- és Múzeumbarát Kört. Ebből alakult ki tizenöt évvel ezelőtt az Eudoxia 20 Irodalom-, Tudomány-, Művészetpártoló és Családsegítő Alapítvány, amelynek szellemi központja a Bágyikó Magánkönyvtár. Az Eudoxia 20 könyvkiadóként segíti elsőkötetes költők kiadásával fiatal és az államszocializmusban mellőzött idősebb alkotók pályára kerülését és számos folyóirat terjesztését. Harmadik évfolyamát éri meg a Petit Soleil Balettiskola, amely a Vasút a Gyermekekért nevű alapítványi óvoda nagytermében működik Ignéczy Gergely táncművész, koreográfus, rendező, a BM Duna Művészegyüttesének tagja vezetésével.
Különös, egyedi formációt valósít meg az Eudoxia Táncszínház, amely befogadó teátrumként működik úgy, hogy a csoport állandó aktivistái közös kutatások nyomán állítnak össze színházi produkciókat; a többi dunakeszi társulat, az Őstörténeti Baráti Társaság, a Csillagjáró Túraszervezés, az Eudoxia Műhely, az Eudoxia 20 Képzőművészeti Gyűjtemény, a Boldogasszony Művészeti Egylet és a közeljövőre tervezett őstörténeti park mind a közös összművészeti cél megvalósítását szolgálják egy olyan, egyre szürkülő világban, amelyben a magyarság szellemi túlélésére szinte csak a kultúra életben tartása ad némi reménységet.
Ahol a tó kezdődik
A természeti és történeti értékek, a művészet, a kultúra közösségszervező erejének egyik legszebb példája a település, amely ott fekszik (ahogyan a németből magyarított név See beginn – Zebegény jelzi), ahol a tó elkezdődik. Oklevélben először 1295-ben említik, Zebeguen néven, maga a település azonban jóval később alakult ki. Első lakói szláv erdőmunkások voltak, majd 1735 körül telepítettek be németeket Mainz vidékéről. Ők hozták létre híres szőlőkultúráját, amely a XIX. század végi filoxérajárvány pusztításáig meghatározó volt a falu életében.
Zebegény a XIX. század végétől kedvelt kiránduló- és üdülőhely – bizonyság erre a villák, üdülők látványos sokasága. A település vonzotta a művészeket. A XX. századi templomépítészet egyedülálló alkotása a szecessziós, Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt templom, amely Györgyi Dénes, Jánszky Béla és Kós Károly tervei alapján épült 1910-ben. Az országzászló az emlékműegyüttes északi részén helyezkedik el. Talapzatánál földhalom áll, melyet a határokon túli magyar területekről hozott földből alakítottak ki.
A község híres lakója volt Szőnyi István festőművész, aki az 1920-as évektől élete végéig itt élt és alkotott. Műteremházában 1967-ben múzeum nyílt. A XX. század magyar impresszionista-posztimpresszionista festészet kiemelkedő alakja házassága révén került Zebegénybe, ahol élete végéig alkotott. A varázslatos táj, a faluban élő emberek és családjának tagjai ihlették olyan remekműveit. Az épülethez tartozó, meredeken emelkedő telek felső részén működik a Képzőművészeti Szabadiskola.
origo.hu
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés
