Nagy mesterek bűvkörében

A Tomkins énekegyüttes szólistájából rangos partnerek mellett föllépő koncerténekesnővé avanzsált Horváth Mária az utóbbi időben nem tétlenkedik. Naptárában sorjáznak a felkérések. Mostanság például egy-két hét alatt három fontos koncerten is fellép.

Meglehetősen összesűrűsödött a koncertprogramja; alighogy fellépett a hét végi pannonhalmi fesztiválon, ma este hétkor már a Géniuszok éve címen hirdetett hangversenyen énekel Szokolay Balázs zongoraművész oldalán a Corinthia Grand Hotel Royal báltermében. Az idei zeneszerzői jubileumok hozták így?
– Péntek este csakugyan a háromnapos pannonhalmi fesztiválon énekeltem kortárs olasz zeneszerző, Salvatore Sciarrino Infinito Nero című opusát az Intermodulatio kamaraegyüttes kíséretében, Simone Fontanelli vezényletével. Idén több fellépés is vár rám, talán a legjelentősebb a mai, ünnepi hangversenyem lesz a IX. Zsidó nyári fesztivál rendezésében. Önálló dalestet adok Szokolay Balázs zongoraművésszel.
– Az idei év bővelkedik nagy zeneszerzők évfordulóiban: Mozart 250., Bartók 125., Sosztakovics 100. és Kurtág 80. – e mesterek születésének évfordulója okán válogatta öszsze a díszhangverseny különös műsorát? Mert korszakokban, zenei világukban meglehetősen távol állnak egymástól ezek a világszerte ünnepelt, kivételes szerzők.
– Csakugyan így van, de hogy áthidalható legyen a műsor, Szokolay Balázzsal együtt alaposan megfontoltuk, hogyan állítsuk öszsze. A Royal szálló bálterme új helyszíne a zsidó fesztiválnak, de a Budapesti Tavaszi Fesztivál már tavaly óta birtokába vette, nem idegen a zenekedvelő közönség számára. Három Mozart-dallal nyitunk, majd a bécsi komponista a-moll szonátája következik, aztán Kurtág György legendás József Attila-töredékeit énekelem, amit szinte fordulópontnak érzek pályámon. Ezt követően Mozart a-moll rondóját, majd Sosztakovics három fantasztikus táncát szólaltatja meg Szokolay Balázs, jómagam zsidó népdalfeldolgozásokat, egy megzenésített Hamlet-monológot, valamint Lermontov-balladát adok elő, s mielőtt magyar népdalokkal zárom az estét, Szokolay Balázs pedig részleteket játszik a Mikrokozmoszból. Schumann-dalokkal megfejelve ezt a programot több vidéki városban is turnézni fogunk.
– Ha jól tudom, ősszel újabb, nagyszabású koncert várja a zene világnapján a Batthyány téri Szent Anna-templomban…
– Emiatt izgulok a leginkább. Október elsején, a zene világnapján kortárs magyar zeneszerzők új opusait mutatom be a Szent Anna-templomban, a Filharmónia Kht. rendezésében. A hangversenyt voltaképp Szokolay Sándor tiszteletére szervezik, s a Tomkins énekegyüttes is föllép, a zeneszerző Missa Pannonicáját adja elő. Az ősbemutatók között Sári József, Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Serei Zsolt, Kondor Ádám, Gémesi Géza legújabb, részben most készülő művei szerepelnek majd a műsoromon.
– A felsoroltak a zeneirodalom széles spektrumát képviselik. Hogyan képes sűrű egymásutánban megtanulni és egy programon belül összehangolni a legkülönbözőbb követelményeket támasztó műveket? Ugrani egyik zenei univerzumból a másikba – ráadásul az amúgy is nehezen emészthető kortárs zenében – nem lehet egyszerű.
– Volt, aki azt állította, hogy ennyi kortárs ősbemutató egyetlen estén történelmi jelentőségűnek ígérkezik. Számomra nem idegen a gondolat, mert kezdettől fogva nagyon sok kortárs művet mutattam be, voltaképp azért léptem a szólóénekesi pályára is, mert már a Tomkins szólistájaként gyakran énekeltem új opusokat. Vannak zeneszerzők, akik dalaik közül sokat kifejezetten nekem írtak. Külföldi komponisták magyarországi bemutatói is sorra kerültek pályámon. Én mutattam be például a japán Michio Mamiya műveit Budapesten, vagy Boulez Le Marteau sans maitre című legendás darabját. Rendszeresen léptem föl Kurtág György szerzői estjein Eötvös Péterrel és az Ensemble Moderne-nel Európa nagyvárosaiban.
– Én mindenekelőtt a barokk zene művelőjeként ismertem eddig, hiszen bőséggel énekel egyházi dalokat. Alleluja című lemezén is csodálatos áhítatos énekek szerepelnek.
– A kortárs szerzők mellett mindig is énekeltem klasszikusokat. A nagy kiugrást számomra Purcell Didója jelentette, amikor 1995-ben a címszereplő Hamari Júlia kívánságára be kellett ugranom Belinda szerepébe. Lehet, hogy meglepő, de a két kedvenc szerzőm épp Purcell és Rahmanyinov. Az orosz zeneszerző nagy szakrális darabjait még a Tomkinsszal együtt énekeltük, aztán beleszerettem a dalaiba, s ez később megkönnyítette munkámat a Sosztakovics-dalok kidolgozásában.
– Sosem gondolt arra, hogy operaénekes legyen?
– Kamaraopera-szerepeket énekeltem, ám a dalirodalom mindig jobban érdekelt. Alapjában véve nem énekesi pályára készültem, csak később alakult így. Eredetileg hangszeres voltam, és kórusvezetői diplomát szereztem a Budapesti Zeneakadémián. No meg ott volt a három gyerek is, akik lekötötték az időmet. A Tomkins énekegyüttes alapító tagjaként kezdtem szólóénekesi feladatokat vállalni és komolyan énekelni tanulni. A zeneszerzők aztán rendre dalokat írtak nekem, s lassan így alakult koncerténekesi pályám.
– Nem lenne itt az ideje újabb lemez készítésének?
– De, tervezek egy barokk, illetve egy kortárs dallemezt. A jövőben újabb szép feladat vár rám: a tavaszi fesztiválon Kocsis Zoltánnal lépek fel egy általa szerkesztett, közös dalesten, Bartók-, Debussy- és Kodály-művekkel, népdalokkal. Ez nagy kihívás, nagy megtiszteltetés.