Vasy Géza lapunknak elmondta: az írótáborban a pártállami években igen keményen és őszintén beszéltek az alkotók közéleti kérdésekről is, hiszen Tokaj elsősorban, kimondva-kimondatlanul, a közéletiséget vállaló irodalom fóruma volt. Az irodalom ürügyén a résztvevők társadalmi, szociológiai gondokkal is foglalkoztak – ezzel függött össze az 1983-as letiltás is. 1990 után a tokaji írótábor öntevékeny társadalmi egyesületté alakult, azokat az egyesületi hagyományokat újította fel, amelyek a második világháború előtt évekhez kötődnek, amikor is a népi írók mozgalmának keretében a Tokaj melletti Tiszaladányban voltak írótalálkozók. Egyébként ezek a találkozók adták az ötletet 1975-ben az első pártállami írótáborhoz is. A rendszerváltozást követő évek is részben közéleti irodalommal kapcsolatos kérdésekről szóltak: ez lehet akár egy centenárium is, mint tavaly, amikor József Attila születésének századik évfordulója állt a tanácskozás középpontjában. De szerveződhet a tábor valamiféle központi gondolat köré is, mint például tavalyelőtt, amikor az uniós csatlakozásról és annak irodalmi vetületeiről folyt a szimpózium. Idén a kuratórium a jövővel kíván foglalkozni – a jelen helyzetelemzéséből kiindulva. Ez pedig az irodalmi nevelés a lehető legtágabban értelmezve: beletartozik a közoktatás, a közművelődés. Az irodalmi nevelés Vasy Géza szerint szerencsés esetben mindennapi életünknek is része a bölcsőtől a koporsóig, mert hiszen amikor dalocskákat énekel, gyerekmondókákat ismételget a szülő, akkor már nyelvi és irodalmi nevelést is végez. A tábor két évfordulóhoz is kapcsolódik: az egyik Bartók Béla születésének százhuszonötödik évfordulója. Bartók nemcsak a zeneművészet és a zenetudomány nagy alkotója, hanem szoros kapcsolatban áll az írott szó művészetével. A másik téma 1956, amelynek félszázados évfordulóját ünnepeljük; a forradalomnak és szabadságharcnak, az előkészítő és a következő folyamatoknak is egyik központja volt az írószövetség és a magyar írótársadalom.
Másfél évtizede vált szokássá, hogy az írótábor idején megjelenik kötetben az előző év tanácskozásainak anyaga. Szintén hagyománynak számít a szerdai koncert és a csütörtöki irodalmi műsor. Ezúttal a Nyíregyházi Kórus ad hangversenyt Szabó Dénes karnagy vezetésével. Az idei irodalmi műsor címe Szabadság-versek. Ezen a jelen lévő költők egy része mond el egy-egy szabadságverset: vagy saját művét, vagy számára kedves klaszszikus vagy kortárs költő alkotását. Az összeállításról rádiófelvétel is készül. A három nap során többek között Nagy Attila olvasáskutató, Balázs Géza nyelvészprofesszor, Sipos Lajos, Alföldi Jenő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Tornai József, Dobozi Eszter, Mezey Katalin költő tart előadást. A határon túli nevelési helyzetet például Dudás Károly, Együd Emese, Vajda Gábor mutatja be. Az 1956-os irodalomról tart előadást Hanti Krisztina, Mózes Huba, Székelyhidi Ágoston, Cs. Varga István. Az utolsó napon lesz egy kerekasztal-beszélgetés is az 1956-os forradalomról, amelyen szerepel Fekete Gyula, aki 1956-ban az írószövetség egyik titkára volt, valamint Papp Tibor tokaji születésű, ’56-os emigráns költő, N. Pál József irodalomtörténész és mások.
A támogatásról szólva Vasy Géza kellemes meglepetésként tapasztalta, hogy az idei évben nem csökkent, és a támogatók köre sem szűkült, így most sem kellett radikálisan megnyirbálni a programot. Ez igen szomorú lett volna akkor, amikor éppen 1956 és Bartók Béla a tanácskozás témája.
Megújult a tokaji zsinagóga. Harminc év után kulturális és konferenciaközpontként született újjá a tokaji zsinagóga. Az írótáborral egy időben avatják fel szerdán este nyolckor az épületet, amely Farkas Pál műemlékvédelmi szakmérnök tervei alapján öltött új köntöst. Májer János avatóbeszéde után a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar és az izraeli Sheshbech játssza el Mozart Török induló (Alla turca) című művét. Vezényel: David Oded. (P. Z.)
origo.hu
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását
