A beismerés nem elég

A Magyar Írószövetség az elmúlt kedden sajtótájékoztatón jelentette be: az elnökség hamarosan hivatalos közleményben foglal állást arról a morális válsághelyzetről is, amelyet az őszödi beszéd idézett elő. Azóta kiderült, az elnökség ma délelőtt tizenegykor tart zártkörű ülést a szövetség helyzetéről, amelyen várhatóan megszületik a közlemény is. L. Simon Lászlót, a Magyar Írószövetség titkárát kérdeztük: mit vár az üléstől?

Vajon lesz egységes álláspontja az írószövetségnek napjaink politikai és morális válságáról?
– A szövetség ellenáll annak, hogy pártpolitikai szerepbe kényszerítsék. Természetesen minden tagja szabadon gyakorolhatja állampolgári jogait, amelybe beletartozik az is, hogy akár aktív pártpolitizálást is folytathat. Voltaképpen szakmai érdekvédelmi szervezet vagyunk, de kötelezőnek érezzük az ország helyzetét érintő erkölcsi kérdésekben pártpolitikai véleményektől független álláspontot kialakítani. Ezért mai elnökségi ülésünkön állásfoglalást fogalmazunk meg az országban kialakult morális válságról. A személyes véleményem az, hogy Magyarország három-négy év óta súlyos erkölcsi problémákkal küszködik, amely ország-világ számára egyértelművé vált a jelenlegi kormányfő nyilvánosságra került beszédével. Ami a legsúlyosabb: láthatólag magába a demokráciába vetett bizalom csökkent látványosan, s éppen a rendszerváltozás legnagyobb vívmánya, a szabadság került veszélybe. A jelenlegi erkölcsi, politikai és ebből következő gazdasági válság áldozata az írószövetség is, ezért egyszerre értelmiségi kötelességünk és érdekünk is a megszólalás. Véleményünk megegyezik a köztársasági elnök úr véleményével: a politikai cinizmus káros. Nem elég azt állítani, hogy „eddig hazudtunk, de mostantól nem fogunk”. Ezen az alapon a tüntetésre fura módon rászervezett vandalizmus végrehajtóit sem kellene felelőssége vonni. Elég lenne az is, ha töredelmes megbánást színlelve kijelentenék: eddig törtünk, zúztunk, de ezentúl nem rosszalkodunk. A hazugság beismerése nem elég a feloldozáshoz, főleg akkor nem, ha a beismerés nem is a nyilvánosságnak, tehát a hazugságok áldozatainak szólt. Most nem tehetjük meg, hogy elefántcsonttornyokba húzódva, elvont és elvarázsolt művészként figyeljük a történteket, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.
– Azt mondta, a gazdasági válság áldozata az írószövetség. Mennyi támogatáshoz jutnak idén?
– Elvben négyféle forrás áll rendelkezésünkre. Az első az általában mindenütt szerény tagdíj. A második az állami támogatás, amelyet eddig rezsire, munkabérekre fordíthattunk. Harmadrészt vannak egyéb hivatalos, alapítványi támogatások, amelyeket konkrét célokra, programokra kapunk, például a Nemzeti Kulturális Alaptól. A negyedik forrástípust, istennek hála, a magántámogatók jelentik, akik nélkül az utóbbi három évben nem tudtunk volna megmaradni. A kulturális minisztérium által nyújtott állami támogatás elnyerésére szóló pályázatot az idén is kiírta a Bozóki András vezette minisztérium, de eddig még nem kaptunk hivatalos értesítést a döntésről. Augusztus végén Schneider Márta államtitkár asszony egy találkozó során közölte elnökünkkel, Kalász Mártonnal, hogy idén az eddig megszokott helyett csak hatmilliót kapunk, de a pénznek még se híre, se hamva. S miközben lassan már el kellene számolnunk azzal a pénzzel is, amit meg sem kaptunk, azt is megtudtuk az államtitkár aszszonytól, hogy a jövő évtől kezdve már a hatmillió forintra sem számíthatunk.
– Vagyis a kormány nem kíván hozzájárulni a reprezentatív társadalmi szervezetek működéséhez?
– A minisztérium vezetői lassan egy éve arról beszélnek, hogy a működési támogatások finanszírozását folyamatosan át veszi a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA). Megígérték, a nagy szervezetek érdekben külön tárgyalásokat folytatnak az alapprogram vezetésével és a felügyeletüket ellátó minisztérium képviselőivel. Arról azonban sosem beszéltek, hogy az NCA hétmillió forintban maximalizálja az egy pályázónak adható támogatás mértékét. Tavaly mi is pályáztunk, kaptunk is ötmilliót, de idei pályázatunkat már elutasították, pedig internetes honlapjukon a kuratóriumi döntések után először azt olvashattuk: minisztériumi ellenjegyzés alatt. Majd egyszer csak, meglepő módon az elutasítás tényét közlő hír jelent meg az NCA honlapján. Hazánk egyik legismertebb társadalmi szervezeteként joggal várjuk el, hogy a szokásos háromsoros közlemények helyett részletes magyarázatot kapjunk. Egyébként is el kell végre dönteni, hogy az államnak van-e felelőssége a közérdekű feladatokat is végző szervezetek, intézmények fenntartásában. Természetesen a döntés nem lehet egyoldalú, erről érdemi párbeszédet kellene kezdeményezni, de miként például a Nemzeti fejlesztési terv kulturális részeinek a megvitatásába, úgy a saját sorsukat érintő döntések előkészítésébe sem vonták be a ténylegesen működő nagy művészeti szervezeteket.