A Magyar Írószövetség és 1956

A Magyar Írószövetség ’56-os Emlékbizottságának tagjai, Kalász Márton elnök, L. Simon László titkár és Kis Gy. Csaba tegnap a legnagyobb hazai írószervezet székházában tartott sajtótájékoztatót a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára szervezett rendezvénysorozatról, valamint az ország és a szövetség kétségbeejtő helyzetéről.

Az 1945-ben megalakult írószervezetnek komoly szerepe volt az 1956-os forradalom és szabadságharcban. A szövetség elnöke, Veres Péter október 23-án a budai Bem-szobor előtt olvasta fel az írók határozatát, amelyben vállalták a magyarság függetlenségért és semlegességért folytatott harcának támogatását. A forradalom alatt a szövetség a harcok egyik stratégiai központja és magnetikus erőcentruma is volt, számos magyar író, Fekete Gyula, Varga Domokos, Déry Tibor szinte a szövetségben „lakott”. Kárpáti Kamil költő, egykori recski fogoly ott szerkesztette a Szózat című lapot. Gérecz Attila emlékét is tábla őrzi az épület falán, őt fegyvernyugváskor érte a gyilkos szovjet orvlövész golyója. Legendás dolgozatot olvasott fel a helytállásról Tamási Áron társelnök december 28-án, amelyben kimondta, hogy a magyar írók kitartanak a forradalom vívmányai mellett. 1981-ben a Magyar Írószövetség a patinás épület falai között kezdte el forradalmi hangú közgyűlésén a rendszerváltoztató forradalmat. 1986-ban egy kivétellel kiszavazták a vezetőségből a kommunista párt minden tagját.
Nem véletlen hát, hogy az idestova ötödik évébe lépő posztkommunista kormány a szövetség ellehetetlenítésére törekszik. Az ’56-os Emlékbizottság támogatás nélkül, önerőből szervezi szeptember 6.
óta az ország minden táján iskolákban, művelődési házakban a forradalmi megemlékezéseket. Október 6-án és 7-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban határon inneni és túli magyar írók, Fekete Gyula, illetve Gálfalvi Zsolt hazai irodalomtörténészek, Kiss Gy. Csaba, Vasy Géza, a bukaresti Mircea Dinescu és mások részvételével. Az emléknapon számos írószervezet koszorúzza meg az ’56-os és a Gérecz Attila-emléktáblát.
Teszik mindezt úgy – mondotta el Kalász Márton és L. Simon László –, hogy eközben idén még egy fillérnyi támogatást sem kaptak a kormánytól. A reálértékben egyre csökkenő, megszokott húszmilliónyi támogatás is akadozott 2003 óta. Jövőre ennyire sem telik a kormányzattól, az írók azt a „jóindulatú” tanácsot kapták, hogy költözzenek ki önként a székházból, s próbálják visszakérni a háznak a fennmaradó hat évre lekötött bérleti díját. Ugyanis 2001-ben egy szerződés alapján a kultuszminisztérium tíz évre előre kifizette a kerületi önkormányzatnak a házbért. L. Simon László közölte, hogy erről szó sem lehet, a szövetség a helyén marad. S végül a Magyar Írószövetség sem kívánja szó nélkül hagyni azt a morális válsághelyzetet, amelybe Magyarország került, amióta kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya másfél évig hazudott a magyar népnek az ország helyzetéről. Hamarosan hivatalos állásfoglalást adnak ki, amely tartalmi szempontból lényegében megegyezik Sólyom László köztársasági elnök álláspontjával.