Hagyományok és globalizáció

Európai hagyományok és a kulturális globalizáció címmel soros regionális konferenciára invitálta a Művészetek Palotájának vezérigazgatója, Kiss Imre a Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság (International Society for the Performing Arts – ISPA) vezetőit és képviselőit, külhoni és hazai művészeket. Negyven rangos külföldi vendég tisztelte meg a szombaton zárult tanácskozást.

A New York-i székhelyű nemzetközi szervezetet 1949-ben alapították, s ma már hatvan tagország művészeti ágait öleli fel hatszáz igazgatóval, menedzserrel, akik hazai kultúrájuk (mindenekelőtt az előadó-művészet) ügyét, és egy jól működő nemzetközi hálózat fenntartását szolgálják a világ minden tájáról. A hét végi háromnapos konferencián itt, a napsütötte, ám tüntetések zajától visszhangzó Budapesten választott vezetői közül előadást tartott Yudhishthir Raj Isar, az Európai Művészeti és Örökségvédelmi Fórum (EFAH) elnöke, a dél-afrikai Johann Zietsmann, az ISPA ügyvezető elnöke, Benson Puah, a szingapúri Esplanade művészeti központ igazgatója, Gérard Mortier, a párizsi opera főigazgatója, Graham Sheffield, a londoni Barbican Centre művészeti igazgatója, a rendkívül tartalmas, számunkra tanulságos vita moderátora pedig Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár főigazgatója volt. A jelentőségében az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsához mérhető független kulturális gyűjtőszervezet félévente változó helyszíneken (legutóbb Szingapúrban, Mexikóvárosban, New Yorkban) tartott konferenciáin igyekeznek szembenézni az európai kultúra változásaival a globális kontextusban, felmérni, merre tart kontinensünk a kultúra, s ezen belül
az előadó-művészet vonatkozásában.
Kiss Imre vezérigazgató házigazdaként a konferenciának helyt adó Művészetek Palotájának missziójáról, vállalt feladatköréről szólt, nyomatékosítván, hogy a magas kultúra (és nem az elit) valamennyi szeletének igényes bemutatásán fáradoznak a komolyzenétől a dzsesszig, a tánctól a modern képzőművészetig.
Yudhishthir Raj Isar abból indult ki, hogy a művészi önkifejezés roppant fontos az állampolgárok számára, amiként a kulturális örökség megóvása és a kortárs művészetek differenciáltsága is. Európa szerinte hűséges a hagyományaihoz, az interkontinentális kapcsolatok fontossága viszont felülírja a multikulturalizmust. Előbbi gyakran szerepel a verbalitás szintjén, ám nemigen valósul meg. Amiként a kultúra finanszírozása is jórészt a retorika szintjén marad a politikusok ígérgetéseiben, semmint valóra válna. Johann Zietsmann az ISPA hálózatának eszmecseréit emelte ki mint ösztönzőerőt a tagországok mára. Munkája során megtanulta, hogy figyelnie kell a helyi (akár bennszülött) közösségek szokásaira ahhoz, hogy bevonhassák kultúrájukat az országos vérkeringésbe. Bensa Puah Ázsia termékeny kulturális differenciáltságáról, az európai kulturális értékek rohamos terjedéséről adott számot. A szingapúri Esplanad modern kulturális központban például kifejezetten az európai művészetek kapnak hajlékot, míg a sokszínű indiai kulturális terek közé hidakat vernek. Az Európával történő fokozottabb párbeszéd igényét emelte ki, és azt, hogy a vén kontinensen is fordítsanak akkora figyelmet az ázsiai kultúrára, mint ezt fordított irányban ők teszik. A 25 éves jubileumát ülő londoni Barbican Centre vezetője, Graham Sheffield a programozás szakszerűségének fontosságáról szól. Részükről igyekeznek az Európa-centrikusságot minél több távoli kontinens kulturális képviseletével, produkcióival megtörni. Jövő évben például ramadan-zeneestek sorozatát tartják.
A legsokrétűbb, legérdekfeszítőbb előadást megítélésem szerint Gérard Mortier tartotta. Bármint legyen is, a művészet, a mű politikai aktus, hisz reflektálni kíván a társadalom gondjaira, állapotára – mondta. Az embereknek alapvető joguk van az oktatáshoz és a kultúrához. A globalizáció folyamatos veszélyt jelent az amúgy törékeny nemzeti kultúrára, illetve a hozzáféréséhez való emberi jogra. Eme értékek védelmére a közpénzből kell forrást teremteni. A keleti országok gazdaságilag betegek, lábadoznak, hogy visszanyerjék egészségüket – a kultúra erősödésére van szükség. A politikusok ma az európai identitás meghatározásával küszködnek, ennek kulcsa a kultúra, szögezte le a párizsi opera főigazgatója. A görög–római mitológiától a modern szabadságeszményekig ívelően illusztrálta mondandóját. A globális áramlatok korában a legendákból kell erőt merítenünk; Magyarország vonatkozásában utalt a Csodaszarvas-legendára. Nekünk, a magunk helyén a nemzeti öntudatot kell óvnunk, fenntartanunk, és Európa nagy családján belül, testvérekként kommunikálnunk egymással. Együtt kell fellépnünk az ellen, nehogy kitegyék a kultúrát a piac törvényeinek. Brüsszel számára e tekintetben kezdeményezéseket kell megfogalmaznunk – jelentette ki Mortier. Abszurdnak vélte azt a gondolatot, hogy Európa szuperhatalom akar lenni. A kultúra sokféleségével kell a hatalmunkat – szövetségben a piac ellenében – gyakorolnunk.