Ki is volt Gérecz Attila? Idézzünk tőle egy jellegzetes strófát: „És íme, látom az Ige kezdőbetűit / az égre vetülni föl. / És vallom kegyetlen emberi sorsunk, / hogy mindig gyűlölet volt, amiből / néha szeretet-szikrákat csiholtunk.” (Óda bajtársnőinkhez) A végső igazságok igazi tudójának kemény-kíméletlen egyszerűségével, lenyűgöző tisztánlátásával és legyőzhetetlen tisztaságával szól hozzánk a pár nap híján huszonkét esztendősen elhunyt költő. A Gyűjtő Kisfogházban, 1954 novemberében nyílt e csodálatos versvirág. Kell-e annál meghatóbb, lenyűgözőbb bizonyítéka majdnem gyermekfővel börtönbe került ember ragaszkodásának a mindennél jobban tisztelt, szeretett Élet iránt, minthogy valaki a fogházban elemi erejű, szép, szemérmes, kamaszos verset ír ismeretlen, vagy legfeljebb csak véletlenül, félig-meddig látott-sejtett, meglesett rabsorstestvérnőinek.
Gérecz Attila sorsa a csillagokban volt megírva, kálváriaúton járt, mindvégig megdöbbentő életvidámsággal, egyenes derékkal. Az I. világháborús bátorságáért vitézzé kinevezett apa s az ifjú hadapródiskolás évei elegendők voltak ahhoz, hogy bár az érettségi vizsgát 1947-ben már civil iskolában, a Kölcsey gimnáziumban tette le jeles eredménnyel, nem vették föl az egyetemre. Az Egérkének is becézett, látszólag törékeny fiúcskában hihetetlen fizikai erő és félelmetes szívósság lakozott. Beküzdötte magát 1949-ben a magyar öttusa-válogatottba. Ugyanezen év decemberében letartóztatták összeesküvés és hazaárulás vádjával. A bűne: nem rejtette véka alá, hogy gyűlölte az embertelenséget, nagy előszeretettel idézte József Attila sorait a „fasiszta kommunizmusról”, nem szívlelte a szocialista egyenlősdit a rabságban. S mindenekfölött utálta Magyarország szovjet elnyomását. Szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a váci fegyházban összebarátkozott a Füveskert-antológiák író-irodalmáraival. Vakmerőn, fizikai erejét, öttusázó úszástudományát is kihasználva megszökött Vácról. Vakmerőségét akár siker is koronázhatta volna, de az ÁVH kezére adták áruló barátok, akiknél menedéket keresett. 1954-ben tette le első versét, az Így bocskorosan címűt barátja, Béri Géza elé. Ő öszszehozta Kárpáti Kamillal, Tóth Bálinttal, Tollas Tiborral, Szathmáry Györggyel és a többiekkel, akik Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt, az enyhülés légkörét kiaknázva délutánonként kiültek a váci börtönkápolna előtti kis füves térségre, s irodalmárkodtak.
Gérecz Attila 1956. október 31-én, hét év börtön után szabadult. Már a szabadság első napján fegyvert fogott. Hét év börtön, hét nap szabadság után, november 7-én, a Dohány utcai ház kapujában érte az orosz tankból leadott sortűz, amely kioltotta életét. Költőtársa, Kárpáti Kamil híven megőrizte Gérecz Attila verseit. 1991. október 23-ra adta ki a Gérecz Attila, a forradalom mártírja című verseskönyvet. A Gérecz Attila-versek teljes kiadására 2001-ben vállalkozott a Kráter Műhely Egyesület. Ez utóbbi kötet, az Így bocskorosan második, bővített kiadása a napokban látott napvilágot Drechsel Mária és Turcsány Péter szerkesztésében. E kötetből a teljesség igényével megismerhetjük a fiatal költő különös, erőteljes metaforáit, a magyar nép szabadságvágyának hiteles megjelenítőit.
(Gérecz Attila: Így bocskorosan. Kráter Műhely Egyesület, 2006., második, bővített kiadás.)
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
