A forradalom írói

Obersovszky Oby Gyula költőt, lapszerkesztőt rég megboldogult édesapám egy véletlen találkozás folytán mutatta be nekem 1977-ben a Blaha Lujza téren. Aztán elmondta: most megismertél egy rendkívüli embert. Ő Obersovszky Gyula, aki ma sem enged az ’56-ból. Ezért bár kiváló szerkesztő, újságíró, s költőnek sem mindennapi tehetség, de saját néven nem dolgozhat. Négerként szerkeszti a Sportfogadás című lapot. Azt már magától Obersovszkytól tudtam meg, hogy költeményei nagy ritkán Oby Gyula néven látnak napvilágot az Élet és Irodalomban Nagy László és Mezey András jóvoltából.
Mi is volt a bűne a kádári hatalom szemében? Obersovszky 1956. október 24-én alapította meg a forradalom lapját, az Igazságot. Egyik legrégibb barátjával, Gáli Józseffel együtt szerkesztették a hőskorra jellemző nomád körülmények között. Amikor november 4-e után orosz tankok lánckerekei taposták el a forradalmat és muszkavezető pufajkások kezdték el a véres megtorlást, sokan feladták a küzdelmet. Obersovszky a szamizdatok elődjeként alapította meg az Élünk című illegális lapot, s megszervezte a néma tüntetést, majd a nőtüntetést. Közben lakásról lakásra bujkált. Barátból lett áruló juttatta Kádár János és Apró Antal pribékjeinek kezére. Tudta is, hogy kicsoda, de nekünk sem árulta el haláláig. Gáli Józseffel együtt ítélték halálra, de többek között Picasso, Hemingway, Bertrand Russell, Camus tiltakozásának hatására kapott kegyelmet. Ő maga is leírta többször, kegyelmet ő ezektől nem kért, örült az életnek, de igazságtalanságnak tartotta, hogy az írók akaratuk ellenére különleges elbánásban részesültek, mert a nemzetközi szervezetek megelégedtek az írástudók megmentésével. A Fő utcában, a Markóban, a gyűjtőben és Márianosztrán töltött évek után szabadult az 1963-as amnesztia után. Ám a törvényenkívüliséget, amelyre a Kádár-kormány ítélte, csak az első szabadon választott kormány szüntette meg. Nem véletlenül mondta gyakran: „nosztalgiám” – Márianosztra iránti nosztalgia – van. Olykor visszavágyott a börtönbe, mert ott egyértelműek voltak az erőviszonyok. Még azt is tudni lehetett, ki a spicli. 1990 után csalódást okozott neki, hogy az MDF-kormány nem hajtotta végre az ígért nagytakarítást, és ő maga sem kapott semmiféle segítséget Igazság ’56 című, újraindított lapjának életben tartásához. Ehelyett hozta létre a Vagyok című egyszemélyes lapot, amely 1991-től haláláig havonta megjelent. Kisregényei mellett versei Prelűd halál után címmel jelentek meg négy vastag kötetben. Emblematikus, hogy a forradalom lapjának szerkesztője a másik nagy forradalom, 1848. március idusának előestéjén halt meg. 2001. március 14-én Obersovszky Gyula átvette volna Rockenbauer Zoltán kultuszminisztertől a Táncsics-díjat. Ám a nagy napon a miniszter az író halálhírét közölte a lesújtott közönséggel. Új értelmet nyert Obersovszky Gyula Én meghalok című költeményének két zárósora: „És mert dalom bennszorult szívemben, / daloljatok emberek helyettem.”