A lüktető élet lírája

A kanadai Compagnie Flak táncelőadásával nyitott a hét végén a Budapesti Őszi Fesztivál a Trafóban. A venezuelai származású koreográfus, José Navas a nagy nemzetközi fesztiválok ünnepelt vendége, társulatával immár harmadszor lépett föl Magyarországon.

A klasszikus balett agyoncirkalmazott, -szabályozott, mesterkélt mozgásvilága után végletesen lecsupaszított, mondhatni, minimalizált mozdulatokból komponálja koreográfiáját José Navas. Háromtételes Portable Dances (Hordozható táncok) című előadása már-már alapállásokból, alapmozdulatokból építkezik.
Négy táncosra applikált pas de deux-je a balett elemi lépéseiből indul, hogy lassú ritmikájával, folyamatos ismétléseivel az élet körforgását, majdhogynem az emberi test fiziológiás lüktetését asszociálja Alexander MacSween repetitív zenéjének ihletésére. A törzset fedő rövid, fekete jelmez (tervező: José Navas) szabadságot ad a csupasz végtagoknak; a két-két táncos egymást váltó párosa hallatlanul pontos mozdulatokkal „rakja ki” a kompozíció kaleidoszkópját, s a profizmus magasiskoláját prezentálja. Majd lassan bonyolódnak a mozdulatok, hajlanak, fordulnak a testek.
Szirénázó, hosszan kitartott hang húzódik a légtérben, mintha valahonnan föntről szólna, s a táncosok fegyelmezetten, könnyedén és természetesen „replikáznak” egymás mozdulataira. A látvány csupa harmónia. A fekete jelmezes testek különös viszonya a négyszögletű, fehér térhez.
A táncművész – maga José Navas – a kompozíció második tételében (Solo with Light) hasonló egyszerűséggel sugallja az élet lüktetését a zsinórpadlásról leereszkedő lámpa fénykörében s a tér további részének félhomályában. A szirénázó hangot most emberi hangok, kiejtett betűk, szótagok repetitív kánonja kíséri, s a táncos tengelye körül különös, csavart mozdulatokat ír le, hogy a fináléban csaknem gúzsba húzódzkodva feküdjön a földre. Mintha az életnek kényszer vetett volna véget.
A trio in White kurta, fehér mezes (trikó, combtövig érő nadrág) táncosnői eleven, mozgásba lendült szobrokként járják be a játékteret. Harmóniát sugallnak a hosszan szirénázó hangot kísérő zörejek, nyikorgások, fülsértő zajok életidegen világában. Mintha e test- és természetidegen hangok közegében kellene élniük (élnünk) és harmóniát teremteniük. Az önvédelem diadalát sugallja az egyszerűség lírájában fogant mű.
(Portable Dances. Compagnie Flak. Koreográfus: José Navas. Trafó.)