A végtelen puszták dalai

Tavalyi koncertjének felvételéből készített első albumát mutatja be a Vágtázó Csodaszarvas ma este nyolc órakor a Fonó Budai Zeneházban. Grandpierre Attila legújabb zenekara a VHK sajátos zenei stílusának folytatása, de hangszerelése jobban kötődik a népzenéhez, s ez erőteljesebbé teszi a sámánok, táltosok világát idéző muzsikát. Grandpierre Attila tanulmányozza a lovas kultúrák zenei világát. Az ősi hangzáskép és a mai kor akusztikai követelményeinek ötvözete adja a Vágtázó Csodaszarvas egyéni karakterét. A Tiszta forrás címet viselő albumot Bartók Béla emlékének ajánlják. Nem találunk rajta Bartók-művet, de a feldolgozások népzenefelfogása a zeneóriás életművét idézi.
A lemezt hatalmas lendület, mágikus erő jellemzi. Ha stúdiómunka volna, nyilván kevésbé jönne át az élő élmény, ennek az energikus, szélvész tempójú muzsikának a lelke. De koncertfelvételt hallgatva még a négy fal között is látni véljük a szabad ég alatti puszták végtelenségét, amelyen mint vágtázó lovasok, úgy suhannak végig a dalok.
(Vágtázó Csodaszarvas: Tiszta Forrás, Fonó, 2006.)