Van egy nagy magyar író, akivel kapcsolatban szinte mindenkinek lelkifurdalása lehet, aki valaha is foglalkozott irodalommal. Tarján Tamás irodalomtörténész, Albert Gábor író, Kalász Márton költő, Felhős Szabolcs és Zoltáni Zsolt, a Partium szerkesztői mind így köszöntötték csütörtökön este a Magyar Írószövetségben Ébert Tibort, az írót, költőt, zeneművészt nyolcvanadik születésnapján.
Az éppen ma nyolcvan évvel ezelőtt, Pozsonyban született íróról 1990-ig minden valamirevaló szerkesztő tudta, hogy a költői próza és dráma mestere, de még drámái bemutatásának nagy részét is leállították. Műveinek központi témája: hogyan hunytak ki a második világháború végén a magyar koronázóváros, Pozsony pompázatos fényei. És hogyan támadt Pozsony haló poraiból a szürke Bratislava. Albert Gábor vigasztalónak tartja, hogy Ébert Tibor, a Legenda egy fúvószenekarról, a Kérdezd meg az esőt című novelláskötet, a Jób könyve című regény, az Esterházy, a Perújrafelvétel, az Újdonságok című drámák alkotója az irodalomban visszaadta nekünk magyaroknak Pozsonyt. Ám vigaszunk erejét, értékét csökkentik a Felvidékről, Bácskából, Erdélyből érkező hírek magyarverésekről, negatív megkülönböztetésekről.
Ébert Tibor első kötete 1990-ben jelent meg, azóta húsz könyve látott napvilágot, a legutóbbi, a Tűzfalak a születésnapra időzítve, a Napkút Kiadó gondozásában. Az eddigi legnagyobb, kifejezetten szakmai díjat, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat 1987-ben zeneművészként, hegedűsként kapta meg. Különleges, eredeti költői prózájának legfőbb formai jellemzője a zeneiség. Legfőbb gondolati üzenete: emlékeztetni az embereket a XX. századi történelem egyik legszörnyűbb szégyenfoltjára, a trianoni békediktátumra.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
