Görömbei András szerint Sütő olyan kiemelkedő talentum, „aki soha nem választja el a maga sorsát a közösség üdvösségügyeitől, megmaradásától, boldogulásától”. Tetteiben, munkáiban elválaszthatatlanul él együtt a nemzeti méltóság, a szabadságvágy, az erkölcsi érzékenység és az esztétikai fogékonyság. Bár a Ceausescu-diktatúra utolsó évtizedében minden műve tiltva volt, helyén maradt. A rendszerváltozás első kiábrándító pillanatában életét kockáztatva keveredett békeszerzőként az 1990-es marosvásárhelyi pogrom forgatagába.
Az 1927. június 17-én született gyermek nyelvezetét a környezetében élő nagyszerű embereknek és nagyapja, Sütő Mihály meséinek köszönheti. A meseszerető ősök öröksége, az elemi írói tehetség, a költői székely nyelv tette Sütő Andrást olyan elbeszélővé, aki méltó a nagy erdélyi mesemondók örökségére. 1970-ben jelent meg naplóregénye, az Anyám könnyű álmot ígér. E remekmű egy csapásra emelte őt az irodalom élvonalába. Naplófolyama, a Rigó és apostol, a Heródes napjai, a Fülesek és fejszések között, az elemi erejű míves esszék, a Nagyenyedi fügevirág elemi hatása mellett megújította az erdélyi drámairodalmat is. A ősi tradíciók, a népi misztériumok összefonódva élednek föl a Pompás Gedeon, az Advent a Hargitán című színjátékokban. Páratlan a bibliai ihletésű trilógia is, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, amely az édenkeresés heroikus kudarcait örökíti meg.
Sütő András mindvégig hű maradt életműve eszmei vezérfonalához: „nem fölfelé török, Uram: viszsza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakertet nevelhetnének”.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
