Varga Miklós: Európa szíve beteg

Megjelent Varga Miklós új albuma Vad volt és szabad címmel. Az énekes hangja megváltozott, megtelt, letisztult az elmúlt évek alatt. Szabadabb, de tudatosabb. Pályája harminc éve indult Esztergomból, s tart még, amíg csak szólhat és üzenhet.

Nem előre tervezve és tudatosan kezdődött a harminc év, amit a pályán eltöltött, de a feladat megtalálta önt. Egy geológusból, majd kereskedelmi üzemgazdászból hogyan lesz énekes, színész?
– Nem előre megfontolt szándékkal, ennyi biztos. A geológus szakközépiskolában volt egy padtársam, aki ismert fiatal zenészeket, és felvetődött: alakítsunk zenekart. Megszületett Esztergomban a Grog. Két év múlva indult egy tehetségkutató verseny a budapesti Metro klubban, s innen engem már mint énekest emeltek ki. Az igazi áttörést azonban egy profi zenekar, a Pandora’s Box jelentette. Később megszereztem az üzemgazdász diplomát, de egyetlen percet sem dolgoztam a szakmámban.
– Ebből az időből van olyan zenésztársa, barátja aki elkísérte a mai napig?
– Sajnos elsodródtunk egymás mellől. Pár évente találkozunk, és jókat beszélgetünk, de az élet másfelé irányított minket.
– Hány évesnek érzi magát?
– Sok minden megmaradt az ifjúkori énemből. Persze nem minden, hiszen benőtt a fejem lágya, de ugyanúgy érzem magam, mint 25 vagy 30 éves koromban.
– Honnan merít ennyi energiát?
– A legfontosabb, hogy érzem a közönség szeretetét. Ez olyan hajtóerő, amiért mindennap érdemes megküzdeni, mert ezt a pályát kizárólag az anyagiak miatt nem lehet művelni. Ha valaki így tesz, a közönség rögtön észreveszi. Akár fiatalok, akár idősek, hiszen mostanában már az idősebb generáció is elismeri, szereti a rockopera műfaját. Megfogják a kezem, és azt mondják: ez az, így tovább! Ne hagyja abba, szeretjük magát!
– Ennyi munka mellett hogy jut ideje a családjára?
– Sokszor nagyon kevés, de a munkám mellett csak a családom létezik – leszámítva, hogy a színész- labdarúgóválogatott tagja vagyok. Fontosnak tartom, hogy ne szalaszszak el egyetlen pillanatot sem a gyermekeim életéből. Szemtanúja voltam, amikor először felálltak, megszólaltak, s ha ezt kihagytam volna, egész életemben bánnám. Sok bulvárlap ostromolt, hogy velük együtt kerüljünk címlapra. De a feleségemmel megbeszéltük, hogy nem akarjuk a gyerekeket kitenni a média érdeklődésének.
– Szerepálma teljesült már a színpadon, vagy még várat magára?
– Szerepálmaim voltak, és vannak. Nem panaszkodom, mert a darabokban, amelyekben szerepeltem, szinte az összesben főszerepet játszottam. Ennek ellenére van néhány olyan szerep, amely elment mellettem. Az egyik nagy álmom Webber Fantomja volt. Igazi kihívás, színészileg és énekesként egyaránt. Végül azért nem engem választottak, mert az angol producerek egy nagy, magas, robusztus Fantomot szerettek volna látni.
– Melyek azok a pillanatok az életében, amelyek túl rövidnek tűntek? Amelyeket meg szeretett volna nyújtani.
– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen rengeteg ilyen pillanat volt az életemben. Talán kiemelném ezek közül a 2003 júliusában játszott István, a királyt, Csíksomlyón. Fantasztikus élmény volt. Körülbelül félmillió ember nézte az előadást. Azokban a percekben éreztük: megszűntek a határok, és együtt lélegzett az a sok ember. Akkor szerettem volna, hogy ez mindig így maradjon.
– Újonnan megjelent, Vad volt és szabad című lemeze első dalában hangzik el ez a sor: Európa szíve beteg. Az elmúlt hetek eseményei tükrében ön szerint meddig doboghat még Európa szíve?
– Nagy baj van itthon. S ami még rosszabb, nem csak hazánkban. Történt valami, ami felborított az értékrendünkben valamit. Amikor egy magas tisztségviselő olyan mintát mutat, ami vállalhatatlan, s a hibája következmények nélkül marad, akkor baj van. S ami még kiábrándítóbb, ahogyan az Európai Parlament egyik legnagyobb frakciója reagál erre, nos, ilyenkor érzem, hogy Európa szíve beteg.
– Hisz abban, hogy dalaival, hangjával javítani tud?
– Abban hiszek, hogy adni tudok. 2002 áprilisában kiálltam a Kossuth térre több kollégámmal együtt. S nemcsak énekelni, hanem az értékrendért is, amiben hiszek. Nem titkoltam sosem, hogy a konzervatív értékrendszert vallom. De nem vagyok egy pártnak sem tagja.
– Származott ebből valaha hátránya?
– Igen, többször is. Jellemző a hazai viszonyokra ez a történet is: még az uniós csatlakozás előtt félve kértek fel egy önkormányzattól, hogy az Európát énekeljem el egy Európa-fa felállítása alkalmából rendezett ünnepségen, egy olyan kerületben, amelynek vezetője SZDSZ-es. Természetesen igent mondtam, s utána árulták el, hogy azt hitték, nem fogom elvállalni. Pedig hát a dal se nem jobboldali, se nem baloldali, pontosan egy olyan európai közösségről szól, ami a mai napig nem egységes, hiszen akkor nem csendülne fel újra és újra.
– Ha visszatekint az elmúlt 30 évre, mi az az egy szó, ami az eszébe jut?
– A hitelesség. Ha valaki őszintén, és hitelesen dolgozik, akkor biztos, hogy van jelene, és jövője.