Határtalanul nagy, perlekedő szeretet

Újra eltávozott e földről a nesztorok nagy nemzedékének egyik képviselője. Határ Győző, aki költőként, dráma- és prózaíróként, filozófusként és újságíróként is maradandó, mennyiségi és minőségi szempontból is gigászi életművet alkotott, életének kilencvenharmadik esztendejében elhunyt. Róla nem csak hangzatos szófordulatként írhatjuk le, hogy világéletében szembefordult a kötelezőként előírt egyen-magatartásformákkal. Üldözték a nácik, börtönbe zárták a kommunisták. Király István tendenciózusan elítélő kritkája után nem termett számára babér hazájában. Az 1956-ös forradalom és szabadságharc leverése után emigrált, 1957 óta Londonban élt. Akkor sem kerülte ki a konfliktusokat, amikor már igazán megtehette volna. 2004-ben, amikor a Tilos Rádióban elhangzott kereszténygyalázó szavak, majd egy szégyenteljes konfliktussorozat nyomán számos magyar író lépett ki hisztérikus agresszivitással a Magyar Írószövetségből, Határ Győző kemény esszélevélben ítélte el az írótársadalmat megosztók szűklátókörűségét.
Felkavaró, polgárpukkasztó színdarabok, a világ apokaliptikus zűrzavarára emlékeztető regények, életörömtöl, intenzitástól duzzadó, több mint erotikus, egyben határtalan szorongásokat is tükröző versek fémjelzik viharos életútját. 1945-től újra publikálhatott, de 1949-ben kizárták az írószövetségből. 1947-ben írta Heliáne című szatirikus regényét, amelyet néhány megmentett példánytól eltekintve bezúzatott a kommunista hatalom. Még mindig kevesen tudják, hogy Határ Győző 1946-ban, két évvel Orwell 1984 című fekete utópiaregényének megjelenése előtt már megalkotta a bolsevizmus rémálmának fekete, szürrealista példázatát Az őrzők könyve című regényében. Remekművek sorozata, a Liturgikon, A léleknek rengése, A Fény Megistenülése tették őt az újkori magyar irodalom meghatározó képviselőjévé, aki soha nem hagyta, hogy élő szoboralakká merevedjen. Kétkedő, kedvesen kötekedő természete alapköve volt régebbi műveinek, de köznapi viselkedésének is. Bírálta, sőt ostorozta vesztébe rohanó világunkat, de nem kímélte saját hazáját sem. Határtalanul, perlekedő szeretettel szerette Magyarországot.