A norvég literatúra és a világirodalom 1945 óta hosszú ideig méltatlanul agyonhallgatott regényíró-óriása volt Knut Hamsun. Hosszú földi pályája során (1859. augusztus 4.–1952. február 19.) mennyiségi, minőségi szempontból egyaránt tekintélyes és meghatározó életművet alkotott, de például az államszocializmusban kiadott Új magyar lexikonból Hamsun szócikkírója azt a nem elhanyagolható tényt is „kifelejtette”, hogy az író 1920-ban Nobel-díjat kapott Az anyaföld című regényéért, amelyben a földimádat, a hazaszeretet, az antikapitalizmus, a nietzschei individualizmus együtt teremtette meg a globalizációellenes irodalom egyik alapművét. A gigászi életmű másik korai csúcsteljesítménye, az 1890-ben keletkezett Éhség egyik pillanatról a másikra tette világhírűvé a magány, a halálfélelem és a sikertelenség démonaival küszködő írót. Az önéletrajzi ihletésű Éhség mindenütt nyomorgó és rettegő főhősével jóval az egzisztencialista irodalom térhódítása, valamint Kafka szorongásos regényeinek világsikere előtt megalkotta az „élet idegenjének” modern archetípusát. Hamsun olyannyira átérezte a városi civilizáció, a globalizáció, a mondializmus, az egyetemes környezetszennyezés élet- és egyéniségellenességét, hogy még a nemzetiszocializmust is pozitívabb jelenségnek érezte az amerikai és angol eredetű plutokráciánál. E véleményének számos publicisztikai írásában hangot adott Norvégia német megszállása alatt. S bár számos norvég gondolkodót mentett ki a náci halálgépezet karmaiból, a háború után, nyolcvanhét éves korában mint német kollaboránst két és fél éves házi őrizetre, komoly pénzbírságra és vagyonelkobzásra ítélte a norvég bíróság. Hamsun műveit letagadni nem lehetett, negyven nyelvre lefordították, hatása a világirodalomra páratlan.
A Nagyvilág Kiadó által sajtó alá rendezett Élettöredékek című novelláskötet érdekessége, hogy Hamsun kevéssé sikeres, kezdeti korszakának terméséből nyújt metszetet. A folyóiratokban megjelent elbeszéléseket Lars Frode Larson gyűjtötte össze, először 1988-ben jelentek meg könyv alakban. Hamsun életében utoljára 1905-ben adott ki novellagyűjteményt, onnantól kezdve szakított a műfajjal. Ám az Élettöredékek mégsem tekinthető csak irodalomtörténeti érdekességnek. Az élet peremére sodródottak sorsáról, a századfordulón élők bizonytalanodó közérzetéről ad látleletet. Az életművet ismerők örömmel fedezik föl a későbbi nagy regények, az Éhség, a Csavargók, A világ vándora motívumait, de a könyv önmagában is túl jó ahhoz, hogy csak a későbbi remekművek előhangjaként forgassuk. A művet Kovács katáng Ferenc fordításában olvashatják az érdeklődők.
(Knut Hamsun: Élettöredékek, novellák. Nagyvilág Kiadó, 2006, 160 oldal, 2000 Ft.)
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
