Valóságos mágusa volt a színpadi látványvilágnak. A jelmeztervezés fejedelemasszonya. Munkáiban nemcsak a darabbeli kor, hanem a szerző élményvilága is megelevenedett. Nincs jobb szó, sugallatos jelmezeket teremtett. A nagyvonalúság éppúgy rájuk illett, mint az apró részletekig menő, kifinomult tervezés. A nagy operák igényelte tobzódó pompától a komikus jellemrajzokig terjedt művészetének skálája. Mestere volt a színárnyalatoknak, a kelmék kiválasztásának, nem sajnálta az időt és az energiát az aprólékos, míves kidolgozásra. Nemegyszer megesett, hogy nem a mű színrevitele, inkább az általa tervezett látványvilág miatt volt érdemes egy darabot megnézni. Megannyi munkája közül talán A fából faragott királyfi él legelevenebben az emlékezetemben. Soha nem látott mesevarázslatot teremtett, a magyar folklór és Bartók zenéje lüktetett az egyszerűségében is fantáziadús látványvilágban.
De emlékezetes marad a Rómeó és Júlia, a János vitéz, a Ring-tetralógia, az Álarcosbál, a Makrancos Kata, az Otelló, az Aida, a Bánk bán és számos más opera. Nem kevés része volt abban, hogy sok százas szériát ért meg a Madách Színházban a Macskák vagy Az operaház fantomja. A prózai színházak többnyire akkor hívták, ha grandiózus látványra vágytak. Filmes karrierje legjobb tudomásom szerint a Szindbáddal kezdődött (1971), emblematikus munkája a Bástyasétány ’74, a felejthetetlen Macskajáték, s bizonyára hálásan gondol rá Szakonyi Károly is, akinek Hongkongi paróka című színművéből készült tévéfilmjéhez ő tervezte a jelmezeket. A magyar látványtervezés nagyasszonya távozott közülünk.
Az Operaház mellett a Pesti Magyar Színház és a Madáh Színház is saját halottjának tekinti.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
