Meseregény az alkotóerő mennyei eredetéről

Május 14-én ünnepeltük a magyar irodalom egyik legnagyobb újkori meseköltőjének 90. születésnapját. A Kossuth-díjas Méhes György az ötvenes években, az erdélyi irodalom polgári, nemkívánatos személyeként megteremtette a világirodalom talán legszebb mesenovelláit (Óbejó, Virágvarázsló) és meseregényeit (Rapsonné vára, Világhíres Miklós).

Méhes György – polgári nevén Nagy Elek – maga sem tagadja, hogy elbűvölő mesefakasztó stílusát székelyudvarhelyi nagyanyja örökítette reá. Adventi, karácsonyi hosszú estéken, a Krisztus- és ajándékvárás napjaiban „nannyó” kifogyhatatlan kedvvel ontotta rá a szájhagyományban megőrzött tradíciót, a székely–magyar népmesekincset. Ő ezeket a történeteket az ötvenes években mesélte újra saját gyermekeinek esténként. Ekkor született a magyarok kettős elnyomásáról szóló Rapsonné vára című regény és párja, a Világhíres Miklós, az alkotóerő égi eredetéről szóló meseregény, amelyeket 1959-ben egy kötetben adott ki a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó.
Bánatban született, búban nevelkedett fiúról szól Világhíres Miklós meséje. Miklós evilági édesanyja szegényes, erdélyi portán hozta világra tündökletes tehetséggel megáldott gyermekét, csillagoktól megérintve, égi apától, hasonlóképp ama názáreti istenfiúhoz, kinek újjászületését várjuk minden karácsonyi ünnepen. Az egy éjszaka alatt felnőtté cseperedett fiúnak számos nagy próbát kell kiállnia ahhoz, hogy megtalálja szerelmét, Nevenincs tündért, és el tudja játszani a tündér énekét, amely magában foglalja a Nagy Titkot, a végső dallamot. Vagyis Világhíres Miklósnak meg kell váltania a kárhozat felé sodródó emberiséget, amelytől elrabolta álmait egy gonosz varázslókirály, a sátán földi helytartója. Az álmokat, amelyek megédesítik a szegény ember éjszakáját, az álmokat, amelyekből világmegváltó nagy művek és gondolatok születnek, az ördögi gonosz mágus egy barlang mélyébe zárta.
Világhíres Miklós megtanulja a növények, az állatok nyelvét, visszaemlékezik az égiek titkaira, s arra is ráébred, hogyan kell megtalálnia azokat az embereket, akik megértik hegedűjátékának üzenetét. S megtalálja Nevenincs tündért, akivel a fináléban visszatérnek égi országukba, ahonnan e földre jöttek az emberiségnek megváltást hirdetni.
Méhes György mindenkit megérintő meséjének egyik titka a színes, sokrétű nyelvezet. De legalább ennyire fontos, hogy az író megértette a Biblia üzenetét és a ránk hagyományozott ősi tradíció titkait, s megírta azt a művét, amelynek ősi, ihlető forrása Árgírus, a halhatatlanságra vágyó királyfi meséje. E csodás mesék újjáteremtése nyomán született Vörösmarty Csongor és Tündéje, Szabó Dezső Csodálatos élet című regénye, Bartók Béla és Juhász Ferenc Cantata profanája. Méhes György a teremtőerő, az újjászületés-feltámadás mítoszát egy vérbeli családi regénybe plántálta. A művet, amelyet az Ulpius-Ház adott ki, a legszebb karácsonyi ajándékként ajánlom gyerekeknek és azoknak a felnőtteknek, akik őrzik magukban a csodaváró gyermeket.