Új csillag az Operában

Szimpatikus fiatalember Molnár Levente, ám aki nem ismeri, a legutoljára gondolna arra, hogy operaénekesként keresi a kenyerét. Az operaénekeseket valahogy mindig meglett korúnak képzeli az ember (kivéve a csinos, dekoratív szopránokat) – pedig akár már huszonhárom évesen is vitézkedhet valaki az operaszínpadon. Mint például a csíkszeredai Levente, aki januárban robbant be a hazai zenei életbe, s mindjárt parádés főszerepben: Don Giovannit énekelt az Operaházban.

Mire gondolt, amikor a címszerepben debütált? Nem tartott attól, hogy talán egy kissé túl korai lesz ez még?
– Persze, gondoltam rá, csak aztán megnyugtattam magam azzal, hogy Mozart ezt a szerepet annak idején eleve egy huszonegy éves énekesre szabta. Komolytalanságban mindenképp megfeleltem a kívánt feltételnek, a hangomat pedig egy éven át treníroztam, hogy kiállhassak a publikum elé.
– Milyen lehetőségeket kapott az idén ezenkívül?
– A Cosi fan tutte Guglielmóját, a Don Pasquale Malatestáját és a János vitéz Bagóját is énekelhettem az Operaház vendégművészeként – úgyhogy igazán nem panaszkodhatom. Csak győzzem tanulni a szerepeket!
– Olyan ez, mint egy népmese: elindul a székely fiú, hogy meghódítsa a nagyvilágot…
– Csíkszereda nincsen ugyan a világ végén, mégis valóban nagy elhatározás kellett hozzá, hogy operaénekesi álmokat dédelgessek. Szerencsére kezdettől támogatott ebben Mihály Melinda énektanárnőm, később pedig a nagyváradi egyetemen Marian Boboiának köszönhettem sokat.
– Kézenfekvő a kérdés: miért nem maradt Erdélyben, például a kolozsvári operánál?
– Jobban érdekelt egy olyan helyszín, ahol én tanulhatok, nem pedig nekem kell tanítanom. Kolozsvárott mindazonáltal voltak jó kiugrási lehetőségek: a Don Giovannit is ott énekelhettem először. Érdekes módon azonban a román társulatnál voltak nyitottabbak a foglalkoztatásomra.
– Végül is hogyan került Budapestre?
– Operastúdiós lehettem két évig, többek között Pászthy Júlia tanítványaként. Innen szinte egyenes volt az út ahhoz, hogy az Operaház vendégművésze legyek havi három-négy előadással. Azután lassan felfedez a média is: januárban például a Bartók rádió tervez felvételt készíteni velem, áriákat és dalokat énekelek majd.
– Hogyan telik a karácsonya?
– Gyakorlatilag munkával, hiszen én is meghívást kaptam az Operacsillagok karácsonyi koncertjére, amelyre az ünnep másodnapján, december 26-án este hétkor kerül sor a Budapest Kongresszusi Központban. Olyan remek társakkal – zenészekkel, énekesekkel és táncosokkal – léphetek fel egy műsorban, mint Vásáry Tamás, Érdi Tamás, Tunyogi Henriett, ifj. Nagy Zoltán, Oláh Zoltán és a Solti György Zenekar. Jómagam Figaro belépőjét éneklem A sevillai borbélyból, Germont áriáját a Traviatából s egy Don Pasquale-duettet Keszei Borbálával. Remek este lesz.
– Ha egy angyal megkérdezné, hogy milyen vágyát teljesítse, mit válaszolna neki?
– Jó volna Székelyföldön is operakultuszt teremteni. S szeretnék persze hírneves énekesként visszatérni oda.