A könyvalapítvány él, de nem virul

A Nemzeti Kulturális Alap mellett a szépirodalom másik fő támogatójáról, a Magyar Könyv Alapítványról több kiadóvezető is úgy tudja: megszűnik, vagy legalábbis elköltözik a székházból. Károlyi Dóra, a Magyar Könyv Alapítvány igazgatója megnyugtatta az aggódókat: az alapítvány a városligeti székházban marad, és él. Arról persze szó sincs, hogy virulna. 

A Magyar Könyv Alapítványt 1992-ben hozta létre az akkori kultusztárca. Eredeti célja a minőségi magyar könyvkiadás és -terjesztés megsegítése volt, az utóbbi funkció időközben elsorvadt. Az alapítvány a kezdetekkor még évente négy pályázatot is meghirdetett a könyvek támogatására, az utóbbi időkben már csak évente kétszer tudtak pályázatot kiírni a magyar kiadók számára.
– Az alapítás évében a magyar könyvekre évi százmilliós összeget fordíthattunk, ami öt éven át így is maradt, csak a reálértéke csökkent. Aztán az alapösszeg is, 1997–2004 közt nyolcvanmillió volt az évenkénti átlagos elosztható pénz, 2005-ben már csak hetven-, tavaly pedig csak ötvenmilliót kaptunk a minisztériumtól. 1997-ben létrejött a Fordítástámogatási Iroda azzal a céllal, hogy segítse a magyar szépirodalmi művek külföldi megjelenését. Az utóbbi tíz esztendő folyamán évi húszmillió forintot oszthatott el a Fordítástámogatási Iroda, ami ahhoz képest nem túl sok, hogy külföldiek összességében száz-száztíz milliót kérnek. A minisztérium büszke a fordítástámogatási programra, de a hátországot egyre kevésbé biztosítja. Pedig minden európai ország jelentős mértékben támogatja saját irodalma idegen nyelvre való fordítását.
– Idén mire számíthat a Magyar Könyv Alapítvány?
– A minisztérium szóbeli ígéretet tett arra, hogy az ötvenmillió megmarad, de erről még semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk. Kuratóriumunk csak az értesítés után tud majd pályázatot kiírni.
– A pénz mikor érkezik meg?
– A minisztériummal kötött megállapodás után akár néhány napon belül, a megállapodás megkötése azonban elég hosszú folyamat. Tavaly júniusban kaptuk meg az arra az évre szóló összeget. Mi a kiadóknak a támogatott könyv tiszteletpéldányainak beadása után néhány nappal utalunk is. Az általunk támogatott magyar könyveknek egy, a külföldieknek két éven belül kell megjelenniük.
– Mi az igazság abban, hogy a Magyar Könyv Alapítvány ugyan még él, de bármikor megszűnhet?
– Annak, hogy teljesen megszűnjünk, nincs reális alapja. Erre nincs meg a jogi lehetőség, hiszen az alapító nem szüntetheti meg a saját maga által létrehozott alapítványt, csak akkor, ha ugyanazt a célt valahol más területen megvalósítja. Azt persze megteheti, hogy nem ad pénzt.
– Akkor – eltekintve az általános pánikhangulattól – konkrétan mit érthettek félre a magyar könyvkiadók, amikor elterjedt a megszűnés híre?
– Tavaly a minisztériumtól kapott ötvenmillió forintot Bozóki András miniszter kiegészítette még húszmillióval a saját, a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) kezelt miniszteri keretéből. Ám az NKA az alapszabálya szerint nem adhat át pénzt továbbosztásra, így azt nem utalhatták közvetlenül ide. Hosszas huzavona után az a döntés született, hogy a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriuma határozhat e húszmillió sorsáról, de a lebonyolítást, a szerződések megkötését stb. a Nemzeti Kulturális Alap végzi. A kiadóknak így, ha formálisan is, de újra pályázniuk kellett a Nemzeti Kulturális Alapnál az ügy érdekében. Erről a folyamatról küldtem egy részletes levelet minden érintett kiadónak, s ha kellett, szóban is elmondtam: csak így, ezen a bonyolult, bürokratikus úton juthattunk a külön támogatáshoz. Nyilván a bizonytalanságérzéstől is motiváltan, sokan úgy értelmezték a folyamatot, hogy mi már be is olvadtunk az NKA-ba.
– Igaz-e, hogy el kell költözniük a Hermina úti székházból?
– Erről szó sincs. Az épület a mi tulajdonunk, és mióta az alapítvány létezik, folyamatosan bérbe adjuk a nagy részét, most körülbelül kilencvenszázalékos a kihasználtság. Ebből a bevételből fedezzük fenntartását, karbantartását, és saját költségeink nagy részét is. Való igaz, hogy az eddigi nyolc szobából az utóbbi évben háromba költöztünk át, mivel mi is leépítésekre kényszerültünk, már csak négyen dolgozunk itt.
– Azt senki nem vonja kétségbe, hogy a Magyar Könyv Alapítvány lehetőségeihez mérten jól működik. De ezek a lehetőségek mintha permanensen zsugorodnának. Mi lesz önökkel idén? És jövőre?
– Ezt én is szeretném tudni.
A bizonytalanság nagyon rossz közérzetet szül. Ön is kimondta, lényegében mindenki elismeri, hogy az alapítvány a lehetőségeihez mérten jól működik, fontos feladatot teljesít, mindig udvariasan, pontosan, készségesen. Ám borzasztóan deprimáló, hogy évente bizonygatnunk kell azt, ami nem szorulna bizonyításra.