A helyzet az 1989-es naptárba iktatás óta annyit romlott, hogy ma képmutatás volna önfeledten ünnepelni azt a magyar kultúrát, amelynek minden elemét halálra látszik sebezni a jelenlegi kormányzat megannyi intézkedése. A kabinet beteges spórolása visszahat a folyóirat- és könyvkiadókra, amelyeknek működését, fenntartását tovább veszélyezteti a közvetlen és közvetett támogatások csökkenése. Az állami finanszírozás két fő közvetítője közül az egyik, a Magyar Könyvalapítvány megszűnt, a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozhatósága kérdéses. Egyszerre fogyott el az államilag agyonsarcolt olvasók vásárlókedve a támogatásokkal és a folyamatosan elszegényedő, hitelben dolgozó nyomdák türelmével.
A kör bezárult. A folyamat legfőbb kárvallottjai Kölcsey Ferenc szellemi utódai, a mai magyar írók, akiknek alkotókedvét a tiszteletdíjak csökkenése, majd elmaradása sem ölte meg. Ám ha a hazai kortárs szépirodalmi könyv- és folyóirat-kiadás összeomlik, már azt a lehetőséget is elveszítik, hogy ingyen ajánlják fel remekműveiket a hazai irodalom túlélése érdekében. S miközben a plazák albérlőiként működő üzleteket vagy önállósult megakönyvesházakat egyre inkább ellepi Európa és a világ álirodalmi szemetének áradata, a kortárs magyar irodalom, úgy tűnik, kényszerszünetre, vagy ne adja isten, végleges szabadságra vonulhat. Megszakad az egyetemes magyar kultúra és a tudomány legtartósabb hordozója, a magyar könyvkiadás, a magyar irodalom folytonossága. Tegyük még azt is hozzá, hogy ha ránk köszönt a meteorológusok által előre jelzett februári kemény tél, a Magyar Írószövetség nyomban bezárja a kapuit, ha jó idő lesz, csak márciusban. Az íróktól aligha várhatjuk, hogy ebben a helyzetben akár ünnepi arcot is vágjanak. Éppen ezért a mai napot, január 22-ét, a magyar kultúra napját nyugodtan nyilváníthatjuk a mai magyar kultúra fekete betűs gyászünnepévé.
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter