Turcsány Péter meg is adta a választ: a kontraszelekció a pártállami évek végnapjaira olyannyira elhatalmasodott a társadalom minden területén, hogy a megszűnését nem lehet csak a remélt változások önmozgására bízni. A kultúrában, a művészetekben, az irodalomban kiváltképpen megmerevedtek a kontraszelekciós mechanizmusok. Az 1988-ban létező könyvkiadók és folyóiratok szakmai irányítását jelentős mértékben az igazi tehetségek felfedezésére alkalmatlan irodalmi hivatalnokok folytatják. A PoLíSz-alapító főszerkesztő hitvallásának tekintette, hogy a tekintélyelvűséggel, a protekciózással szembefordulva fórumot teremt korábban háttérbe szorított kiemelkedő tehetségek és az egészen fiatalok számára. Náluk egyetlen ajánlólevél számít, a jó kézirat. Az 1988 óta eltelt, egy híján húsz esztendő alatt a lap periodikából rendszeresen megjelenő folyóirattá izmosodott, s elérkezett a századik, a jubileumi szám kiadásához. Szerkesztői és szerzőgárdájából alakult ki a Kráter Műhely Egyesület nevű könyvkiadó és a műhely saját kis könyvesboltja, a Kráter Könyvesház.
A jubileumi szám valóságos könyvvé terebélyesedett, amelynek első részében az alapítók, Turcsány Péter elnök-főszerkesztő, Szutor Ágnes gazdasági igazgató s a lap legelső szerkesztői és szerzői emlékeznek irodalmi memoárjaikban a hőskorra. Amikor a lap egyszerre közölt akkor még fiatal, kezdőnek számító, mára jelentőssé ért költők-írók: Csontos János, Parcsami Gábor, Elmer István, Kipke Tamás, később Prágai Tamás, Néráth Mónika és mások munkáival együtt kiemelkedően tehetséges, a pártállami években háttérbe szorított erdélyi – Beke György, Czegő Zoltán, Bágyoni Szabó István –, felvidéki – Ébert Tibor, Duray Miklós –, anyaországi – Gyurkovics Tibor, Balaskó Jenő, Kaiser László – alkotókat. Újdonságnak számított akkor, hogy az elsősorban a magyar irodalomra szakosodott folyóirat felfedezett a hazai olvasók számára olyan, a világirodalomban már közismertté vált nagy neveket is, mint az olasz hermetisták: Ungaretti, Quasimodo és mások. E kiemelkedő alkotók fordítása közben a PoLíSz holdudvarából nőtt ki a kiváló műfordítók, irodalomtörténészek nemzedéke, köztük Madarász Imre, Szappanos Gábor.
A PoLíSz és a Kráter Műhely Egyesület komoly szerepet tölt be a huszadik század háttérbe szorított, itthon kiváltképpen agyonhallgatott íróóriása, Wass Albert életművének hazai megismertetésében. S ezzel áteveztünk a líra, a próza mellett a harmadik jellegzetes PoLíSz-tartomány, a politika vizeire. Igencsak sok víz folyt le a Dunán azóta, amikor a pártállami évek korifeusai, hivatalos esztétái lépten-nyomon „politizálásra” biztatták a fiatalokat, ami akkor csak egyféleképpen, az állampárt iránti abszolút lojalitás jegyében volt elképzelhető. 1990-től kezdve az egykori baloldali hatalom szavakban liberalizálódott képviselői hirtelen – legalábbis szavakban – olyannyira apolitikussá váltak, hogy hozzájuk képest elkötelezett agitátornak tűnhetnének még az új francia irodalom öncélúságkultuszt hirdető egykori apostolai, Alain Robbe-Grillet vagy Michel Butor is. A PoLíSz teret ad olyan, az emberi méltóság és a szabadság nevében protestáló, irodalmi értékű politikai eszméknek is, mint például Hende Csaba 1956 eltékozolt öröksége című írása.
Érdemes forgatni, csemegézgetni a jubileumi számban. Van, akit a régi PoLíSz-számokból összeválogatott művek vagy a múltidéző írások vonzanak, de az is talál olvasnivalót benne, aki a kortárs írók legújabb műveiben szeretne alámerítkezni. A hetvenöt éves Gyurkovics Tibort köszöntő írás mellett vadonatúj Gyurkovics-költemény, Ébert Tibor-versek és -novellák, Turcsány Péter, Zászlós Levente és mások legújabb költeményei együtt teszik vonzó, izgalmas olvasmánnyá a jellegzetes, fekete alapon fehér betűs PoLíSz-számot, amelyet Csernóczky Judit szerkesztett.
(PoLíSz 2006. december–2007. január, 100. jubileumi megjelenés.)
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter
