Eltemették a festő Bényi Árpádot

Örök nyugalomra helyezték tegnap Debrecenben Bényi Árpád festőművészt, a város díszpolgárát. Az ’56-os forradalmat követő megtorlás idején négy év börtönre ítélt alkotót, a hitét soha meg nem tagadó, az igazságért időskorában is szenvedélyesen kiálló művészt a város polgármestere, Kósa Lajos búcsúztatta.

Velünk marad a világ ellentmondásait vad, elementáris színekkel megragadó alkotó képeiben, ám botra támaszkodó robusztus alakja, ősz szakállba-hajba csavarodó feje, örök lángban égő lelke, prófétai hevületű szavai, amikkel mindig jobbítani akart, soha nem ártani, már fájdalmasan hiányoznak. Ahogy egész élete, halála is jelképes: december 24-én ment el, azon a napon, amikor az emberek a fény születését ünneplik.
A polgármester nekrológjában emlékeztetett a meghurcoltatására és arra, ahogyan élete és munkássága sorsszerűen összefonódott. Bár a börtönévek után mindössze annyi jutott osztályrészéül, hogy Berettyóújfaluban meghúzódhatott, hitét, meggyőződését soha nem adta fel. Akkor sem, amikor első önálló kiállítását betiltották. Akkor sem, amikor égő szenvedélyű művészete falakba, értetlenségbe ütközött. Az idők enyhültével művésztanár, a nyíregyházi főiskola tanszékvezetője, a debreceni művésztelep meghatározó alakja lett. Egész életében kergette a csodaszarvast, és őrizte a börtönélmények sötét megpróbáltatásain is keresztülragyogó életélményét: 1956 emlékét és üzenetét.