Konstrukciók, struktúrák művészetünkben

Építészetről és képzőművészetről szóló magyar könyvnek ritkán van olyan sikere, mint a Konstrukciók, struktúrák a magyar építészetben és képzőművészetben című albumnak. A kötetet, amely tavaly novemberben a guadalajarai nemzetközi könyvvásáron is szerepelt, a napokban a Fókusz Könyváruházban mutatták be.

Sziget a kiszáradó földön – ezt a címet adta bevezető tanulmányának Fábián László művészeti író, aki a neves mexikói építésszel, Fernando González Gortázarral arra vállalkozott, hogy értékeli azokat a törekvéseket, amelyek a kortárs magyar művészet és építészet kapcsolata szempontjából kulcsfontosságúak voltak az elmúlt időszakban. Vagy ennél is többről van szó? Mottóként Lantos Ferenc képzőművész, a vizuális kultúra fáradhatatlan terjesztője egy mondatát idézi Fábián László: „Minél több emberhez akarunk szólni, annál mélyebben, annál általánosabb érvénnyel kell megszólalni, ami persze nem feltétlenül formai elvontságot jelent, hanem inkább tartalmi egyetemességet.” Olyan gondolatsort folytatnak ezzel a könyv szerzői, kiadói s a benne szereplő alkotók, amelynek következetes végiggondolása az életminőség egészét, a magyarság múlt- és jövőképét is meghatározhatja, amelynek végiggondolására s a gyakorlatba való átültetésére túlságosan is kevesen vállalkoznak ma Magyarországon.
A hatvanas-hetvenes években kezdték munkájukat azok a művészek, akik hamarosan a Józsefvárosi Galéria kiállításain mutatták be elképzeléseiket, műveiket. E galéria örökségének folytatására vállalkozott a Kévés Stúdió, amelynek tárlatait a Kévés György építész és munkatársai tervezte Orczy városközpont egyik épületében rendezhették meg, mintegy példát adva abból, hogyan válhatnak a laboratóriumi körülmények között elvégzett kísérletek városképet, életminőséget formáló objektumokká. Alighanem ez az egyetlen új magyar városközpont, amelynek tervezői a centrumba olyan kápolnát helyeztek, amelyről a magyar trikolór színei sem hiányoznak, s akik bizonyítják, hogy külföldi barátaink számára természetes a művészet, hit, nemzeti-közösségi tudat eme egysége. Részben a könyv sikere bizonyítja, részben azoknak a kiállításoknak a fogadtatása, amelyet a kötetben is bemutatott építészek, művészek: Bak Imre, Csete György, Deim Pál, Fajó János, Farkas Ádám, Gulyás Gyula, Haraszty István, Hencze Tamás, Józsa Bálint, Kévés György, Konok Tamás, Mengyán András, Rákossy Anikó, Virág Csaba műveiből tartottak Dél-Amerika nagyvárosaiban. Viszonzásként egyébként nyolc tárlatot rendeztek a Kévés Stúdióban egyes latin-amerikai országok építészetéről – ezek a többi között a prekolumbián kultúrák és a kortárs művészet között egyre szorosabbá váló kapcsolatokra utalnak.