Megszűnik-e a magyar irodalom?

Hatásvadásznak, túlzónak hathat a költői kérdés, amelyet évről évre, évszázadról évszázadra minden kor embere legalább egyszer föltesz saját magának. Megszűnhet-e a nemzeti irodalom? Ám ha arra gondolunk, hogy az anyanyelvi kultúra első számú hordozója a könyv, akkor nem is irracionális a kultúrpesszimizmus.

2007. 01. 19. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Korunk egyik legijesztőbb, mumusként emlegetett fogalma a körbetartozás. A könyvszakmában gyakorlattá vált, hogy a megítélt állami támogatások csak a mű megjelenése után kerülhettek a kiadók számlájára. 2005 előtt ez csak néhány hetet-hónapot jelentett, olykor a Nemzeti Kulturális Alapprogram még előre is odaadta a „szubvenciót”. A Magyar Könyvalapítványnál ez soha nem fordult elő. Ám két esztendeje a kiadók és a művészeti szervezetek is csak az esztendő utolsó napjaiban jutnak a jogos pénzükhöz. A kiadók nemegyszer csak kölcsönökből tudják fedezni a költségeket. Többször maga a nyomda könyörül meg rajtuk, és hitelben dolgozik. Ám kénytelen-kelletlen előnyben részesíteni a készpénzben fizetni képes, kommersz hazai vagy nyugati könyvkiadásra szakosodott megakiadókat. A nemes magyar irodalom a sor végére kerül, ezért fordul elő gyakran, hogy a könyvvásárra szánt szépirodalmi művek csak ünnep után jelennek meg, esélyt sem kapva arra, hogy belekerüljenek a vásárlási láz holdudvarába.
Mezey Katalin költő, az írószakszervezet főtitkára, egyben a Széphalom Könyvműhely vezetője a bőrén is megtapasztalhatta mind a kiadókkal, mind a művészeti intézményekkel szemben gyakorolt állami kiéheztetést. Elmondta, a kiadók súlyos helyzetének átmeneti megoldását, a hazai szépirodalom folyamatosságát az utóbbi időben a nyomdák végtelen szolidaritása biztosította. Eddig hajlandók voltak barátságból, hitelben dolgozni, de ez nem mehet a végtelenségig, hiszen ők is a piacból élnek.
S ekkor a kiadók elkezdik kölcsönökből törleszteni a tartozásaikat, ameddig van kitől kérni. Mára viszont a mecénástevékenységre, kölcsönadásra kapható intézményeket, vállalkozókat is elérte a reformnak nevezett állami sarc: betetőződött az irodalmi kiadók körbetartozása. Ugyanez a helyzet a művészeti intézményekkel. Az írószakszervezet – hasonlóan a Magyar Írószövetséghez – majdhogynem december utolsó munkanapján kapta meg azt a támogatást, amelyet a törvény szerint december
31-ig el kell költenie. S ezt a képtelen bravúrt csak hitelből lehetett megvalósítani. A írószakszervezet kétmillió forintja 2006-ra ötszázezerre csökkent, amit tavaly december 27-én kapott meg. Ebből kellett volna ösztöndíjakat, irodalmi programokat támogatnia, ami szintén csak kölcsönökből volt lehetséges. Valószínűleg idén ennek a „nyögvenyelésnek” is vége.
A kiadók kilátástalan helyzetét 2007-ben súlyosbítja majd, hogy megszűnt (az idei költségvetésben már nem is szerepel) a Magyar Könyvalapítvány könyvtámogatási kerete, amely nemcsak a hazai szerzők műveinek kiadását finanszírozta, hanem a műfordításokét is. A könyvek állami támogatása így összesen ötven-hatvan millió forinttal csökkent. Üresen áll a Hermina úti Magyar Könyvalapítvány székháza, az ingatlan sorsa is tisztázatlan, valószínűleg az alapítóra, a magyar államra száll vissza. S miközben nagy előszeretettel arról beszél a jelenlegi politikai elit, hogy a kulturális intézményekhez minél több forrást kellene hozzárendelni, az egyik forrás kiapadt. Az is tisztázatlan, hogy a másik fő támogatónak, a Nemzeti Kulturális Alapnak lesznek-e egyáltalán forrásai még.
A körbetartozás egyik fő oka a támogatás hiánya, a másik a katasztrofális államadósság, amibe a kormánykoalíció 2002 óta folyamatosan sodorta az országot. A magyar családok már-már megalázó mértékű takarékosságra kényszerülnek, osztanak-szoroznak, s még a szellemi értékek iránt fogékony emberek jelentős része is arra a következtetésre jut, hogy az elhagyható kiadások között az elsők a könyvek, ezen belül is a magyar szépirodalmi művek. Mezey Katalin elárulta, hogy a Széphalom Könyvműhelynél ez a hanyatlás a korábbi évekhez képest csaknem harminc százalékot jelent. Ez kiváltképpen elkeserítő, mert a magyar literatúra folyamatosságát csak a könyvkiadás biztosíthatja. Hiszen például József Attilának egész életében, két-háromszáz példányban jelentek meg a könyvei, amelyeket csak a szűk szakma tekintett eseménynek. S mégis: a neve fennmaradt, könyvei máig összesen már-már milliókon felüli példányszámokban láttak napvilágot. Tehát az egészen kis példányszám is esélyt, lehetőséget nyújt, hogy a mellőzött tehetséget majd egyszer valaki fölfedezze. Ha eme néhány száz kötet kiadása elmarad, a szocialista–liberális kormány ötödik esztendejében reális veszéllyé válik a magyar irodalom tetszhalála.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.