Korunk egyik legijesztőbb, mumusként emlegetett fogalma a körbetartozás. A könyvszakmában gyakorlattá vált, hogy a megítélt állami támogatások csak a mű megjelenése után kerülhettek a kiadók számlájára. 2005 előtt ez csak néhány hetet-hónapot jelentett, olykor a Nemzeti Kulturális Alapprogram még előre is odaadta a „szubvenciót”. A Magyar Könyvalapítványnál ez soha nem fordult elő. Ám két esztendeje a kiadók és a művészeti szervezetek is csak az esztendő utolsó napjaiban jutnak a jogos pénzükhöz. A kiadók nemegyszer csak kölcsönökből tudják fedezni a költségeket. Többször maga a nyomda könyörül meg rajtuk, és hitelben dolgozik. Ám kénytelen-kelletlen előnyben részesíteni a készpénzben fizetni képes, kommersz hazai vagy nyugati könyvkiadásra szakosodott megakiadókat. A nemes magyar irodalom a sor végére kerül, ezért fordul elő gyakran, hogy a könyvvásárra szánt szépirodalmi művek csak ünnep után jelennek meg, esélyt sem kapva arra, hogy belekerüljenek a vásárlási láz holdudvarába.
Mezey Katalin költő, az írószakszervezet főtitkára, egyben a Széphalom Könyvműhely vezetője a bőrén is megtapasztalhatta mind a kiadókkal, mind a művészeti intézményekkel szemben gyakorolt állami kiéheztetést. Elmondta, a kiadók súlyos helyzetének átmeneti megoldását, a hazai szépirodalom folyamatosságát az utóbbi időben a nyomdák végtelen szolidaritása biztosította. Eddig hajlandók voltak barátságból, hitelben dolgozni, de ez nem mehet a végtelenségig, hiszen ők is a piacból élnek.
S ekkor a kiadók elkezdik kölcsönökből törleszteni a tartozásaikat, ameddig van kitől kérni. Mára viszont a mecénástevékenységre, kölcsönadásra kapható intézményeket, vállalkozókat is elérte a reformnak nevezett állami sarc: betetőződött az irodalmi kiadók körbetartozása. Ugyanez a helyzet a művészeti intézményekkel. Az írószakszervezet – hasonlóan a Magyar Írószövetséghez – majdhogynem december utolsó munkanapján kapta meg azt a támogatást, amelyet a törvény szerint december
31-ig el kell költenie. S ezt a képtelen bravúrt csak hitelből lehetett megvalósítani. A írószakszervezet kétmillió forintja 2006-ra ötszázezerre csökkent, amit tavaly december 27-én kapott meg. Ebből kellett volna ösztöndíjakat, irodalmi programokat támogatnia, ami szintén csak kölcsönökből volt lehetséges. Valószínűleg idén ennek a „nyögvenyelésnek” is vége.
A kiadók kilátástalan helyzetét 2007-ben súlyosbítja majd, hogy megszűnt (az idei költségvetésben már nem is szerepel) a Magyar Könyvalapítvány könyvtámogatási kerete, amely nemcsak a hazai szerzők műveinek kiadását finanszírozta, hanem a műfordításokét is. A könyvek állami támogatása így összesen ötven-hatvan millió forinttal csökkent. Üresen áll a Hermina úti Magyar Könyvalapítvány székháza, az ingatlan sorsa is tisztázatlan, valószínűleg az alapítóra, a magyar államra száll vissza. S miközben nagy előszeretettel arról beszél a jelenlegi politikai elit, hogy a kulturális intézményekhez minél több forrást kellene hozzárendelni, az egyik forrás kiapadt. Az is tisztázatlan, hogy a másik fő támogatónak, a Nemzeti Kulturális Alapnak lesznek-e egyáltalán forrásai még.
A körbetartozás egyik fő oka a támogatás hiánya, a másik a katasztrofális államadósság, amibe a kormánykoalíció 2002 óta folyamatosan sodorta az országot. A magyar családok már-már megalázó mértékű takarékosságra kényszerülnek, osztanak-szoroznak, s még a szellemi értékek iránt fogékony emberek jelentős része is arra a következtetésre jut, hogy az elhagyható kiadások között az elsők a könyvek, ezen belül is a magyar szépirodalmi művek. Mezey Katalin elárulta, hogy a Széphalom Könyvműhelynél ez a hanyatlás a korábbi évekhez képest csaknem harminc százalékot jelent. Ez kiváltképpen elkeserítő, mert a magyar literatúra folyamatosságát csak a könyvkiadás biztosíthatja. Hiszen például József Attilának egész életében, két-háromszáz példányban jelentek meg a könyvei, amelyeket csak a szűk szakma tekintett eseménynek. S mégis: a neve fennmaradt, könyvei máig összesen már-már milliókon felüli példányszámokban láttak napvilágot. Tehát az egészen kis példányszám is esélyt, lehetőséget nyújt, hogy a mellőzött tehetséget majd egyszer valaki fölfedezze. Ha eme néhány száz kötet kiadása elmarad, a szocialista–liberális kormány ötödik esztendejében reális veszéllyé válik a magyar irodalom tetszhalála.
origo.hu
Teljesen leállt a vonatközlekedés a Déli pályaudvaron
