Gyimesi Endrétől azt igyekeztem megtudni, hogyan képes a város az országszerte tapasztalható költségvetési megszorítások, elvonások között is fenntartani a pezsgő kulturális életet. Zalaegerszegen ugyanis biztató tervekről és megvalósult jó ügyek garmadájáról egyaránt hallunk. Kiderült, tisztában vannak azzal, hogy művészetek nélkül talán lehet élni, de nem érdemes. Ezért gondoskodik a város arról, hogy erre a területre mindig jusson. – Szegények lehetünk, de ez nem ok arra, hogy ostobák és igénytelenek maradjunk. A titok egészen egyszerű: mi soha nem elsősorban az intézményeket, hanem a tevékenységet támogatjuk.
Gyimesi Endre kiváltképpen arra büszke, hogy Zalaegerszegen markáns képzőművészeti élet folyik. A rendszerváltozás óta itt avatták fel a legtöbb új köztéri képzőművészeti alkotást, részben a városban, részben az ország más tájain élő művészek, részben pedig a helyi nemzetközi művésztelep alkotóinak munkáit. Annak kevésbé örül, hogy az utóbbi években a város eddig eredmény nélkül terjesztette fel Kossuth-díjra Németh Jánost, az ország egyik legjelentősebb keramikusművészét. Egerszegen élnek olyan kiváló, Munkácsy-díjas szobrászok is, mint Szabolcs Péter, Fischer György vagy Farkas Ferenc, Béres János és mások. Nagyszerű grafikusok és festőművészek is alkotnak itt, köszönhetően a nemzetközi művésztelepnek, amely a kortárs képzőművészet kiválóságait vendégként is fogadja télen-nyáron. Kezük nyomát őrzi a telep kiterjedt szoborparkja a Gébárti-tó mellett. A tervek közé tartozik egy kortárs képzőművészeti galéria megteremtése.
A polgármester joggal érzi úgy, hogy Zalaegerszegen nem csak szavakban folyik a népművészeti hagyományok megőrzése és ápolása. Sokan ismerik az itt működő skanzent, az ország legrégibb falumúzeumát, ahol évről évre több rendezvényt tartanak. Egyre híresebb a városi búcsú, nemkülönben a Fazekas-napok, amely a kézművesek legnagyszabásúbb országos találkozójává fejlődött, de nevezetes a Márton-napi libaünnep is.
Helyi profi, félprofi és amatőr népi együttesek ápolják magas szinten a mozgásművészet hagyományait. A Zalai Táncegyüttes – miközben állandó utánpótlást biztosít a profi Budapesti Táncegyüttesnek – az ország egyik legjobb csapatának számít. Modern táncosokat fogad a Helikon és a Gála Társastáncklub is. Sajnos ezeket az országos költségvetési megszorítások végveszélybe sodorták, miközben évente csaknem ötszáz gyerek tanulja meg iskolarendszerben a tánc alapelemeit, ami egyrészt a művelt polgárrá nevelés egyik hathatós eszköze, ugyanakkor biztos utánpótlást is jelentett mind a hagyományos, mind a modern profi táncosok tekintetében.
A város komolyzenei palettája is imponáló: megtalálható a kis kamarakórustól a szimfonikus zenekarig szinte minden. A városi kamarakórus, a zenepedagógusokból álló női Canterina kórus a határokon túl is öregbítette a város hírnevét. A vegyes kar és a szimfonikus zenekar az idén lesz ötvenesztendős. És még nem beszéltünk a városban működő közgyűjteményekről, a megyei múzeumi szervezetről, a levéltárról, valamint a városi könyvtárhálózatról. A városi művelődés szíve a Gönczi Ferenc Általános Művelődési Központ, benne a Zalai Táncegyüttes és a tíz esztendeje alapított Pannon Tükör című folyóirat, amely a Kilencek költőcsoport prominens képviselője, Péntek Imre József Attila-díjas költő főszerkesztői irányításával működik. Ennek létezését a város akkor is garantálja, ha az idén sem részesül a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásában.
Jövőre ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a városban működő teátrum, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, amely korábban megyei fenntartású volt, de mára teljes mértékben a város vette át. Mellette három éve önálló bábszínház is működik.
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter
