Megint túl korán távozott el valaki e földi siralomvölgyből. Erdőss Pál filmrendező tegnap hajnalban, hosszú, súlyos betegség után, hatvanévesen halt meg, nem sokkal a Budakeszi srácok című 1956-os filmjének szemlevetítése után. Erdőss Pál a különleges témák, a magyar valóságból sarjadó művek rendezője volt, aki a mozgókép művészetének mesterfogásait rendezőasszisztensként a gyakorlatból sajátította el. Filmjeiben a Budapesti Iskola valóságföltáró, dokumentarista irányzatát követte, asszisztensi munkájának és első alkotásainak is Szalay Györgyi és Dárday István adott teret és lehetőséget a Társulás Filmstúdióban. Az Adj, király, katonát! című első nagyfilmjében, a nyolcvanas évek elején hívta föl a figyelmet arra, hogy az emberek a földi javakért folytatott meddő harcban lassan, kitartóan pusztítják el önmagukat. Többek között Erdőss Páltól is tudhatta a moziba járó közönség, hogy a magyar emberek többsége két világ határán él, sem munkás, sem paraszt, sem vidéki, sem fővárosi nem tud lenni igazán. Erdőss filmjei a Visszaszámlálás, a Vérvonal, a Gyilkos kedv, az Üvegfal és a Budakeszi srácok is hitelesen ötvözik a valóságföltáró dokumentarista játékfilm és a par excellence művészfilm elemeit. Könyörtelen és egészen soha nem kifizetődő elkötelezettség vezette a társadalmi problémák feltárásában, a nehéz élethelyzetek empatikus, valósághű ábrázolásában. Küzdelmesen kibontakozó, ám sikerekben mégsem szegény pályát hagyott maga mögött: a Balázs Béla-díj és a Fipresci-díj mellé megkapta a cannes-i Arany Kamerát is.
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le