lllés Lajos legutolsó földi útja

Egy szál virágot hoztak szerettei, tisztelői Illés Lajos búcsúztatójára a Fiumei úti sírkertbe. A koszorúra szánt összeget a művész családja a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza javára ajánlja fel. A temetésen jelen volt többek között Deutsch-Für Tamás, Áder János, az Illés együttes még élő tagjai és a Tolcsvay testvérek.

Tőkés László királyhágó-melléki, nagyváradi református püspök gyászbeszédében Pál apostol Timóteushoz írt leveléből idézett: Ama nemes harcot megharcoltam, futásom bevégeztem, a hitet megtartottam. Illés Lajos utolsó földi útján is elmondhatjuk a művész egyik legszebb dalával: „Virágok közt veled lenni tudom szép volna kedvesem.” A református püspök arról sem hallgatott, hogy nehéz idők járnak itt és most a magyarságra a trianoni határon innen és túl. Illés Lajos Kossuth-díjas kántor előbb-utóbb visszatér a nemzethez. Régi és új dalainak címei: a Cantus Hungaricus vagy a Velünk az Isten mind egyértelműen arról vallanak, hogy őt, Illés Lajost, ahogy maga is nemegyszer nyilatkozta, ihletett pillanatokkal áldotta meg, tehát nagyon szerette az Isten.
Illés Lajos alapítója, névadója, emblémaalakja volt a zenekarnak, amely a hatvanas, kora hetvenes esztendők fiatalságának, a nagy generációnak első számú kedvence volt. Amikor fölcsendült a színpadról Lajos csodálatos dala, s figyelmeztetett bennünket: „El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így”, mi, akkori fiatalok, a közönség soraiban együtt énekeltük vele, és közben összenéztünk. Tisztában voltunk azzal, hogy bizony, valami nagyon nincs jól. Mármint a hatvanas–hetvenes években. És később is. Nagyon nem volt az úgy jó, hogy Illés Lajos, a nemzeti elkötelezettséget nyílt szívvel vállaló zseniális komponista, billentyűs útja külön- vált a zenekar másik, nem kevésbé tehetséges frontemberétől. Az sem volt jól, hogy onnantól kezdve csak néhány nosztalgia-hangversenyen éledt újjá a nagy csapat. Szomorú, tény, hogy immár az emlékezőkoncerteknek és a nagy, egyetértő öszszenézéseknek is vége…
Az annál inkább rendben volt, hogy Illés Lajos soha nem alkudott. Nem adta el magát sem olcsó, sem látványos show-műsoroknak. Önmaga maradt, aki vállalta, hogy az igazi művésznek elég csak a legnagyobb, legjelentősebb műveket megalkotni. Így minden visszatérése szenzációt keltett, hiába próbálták sokan és sokféleképpen agyonhallgatni. A Cantus Hungaricus (Magyar ének) című lenyűgöző kompozíció, amelyet Illés Lajos a reformkori magyar költészet legszebb verseire hangolt, először a reformáció emlékünnepén hangzott el 1996-ban. Első hallásra is felismerhető Illés Lajos kristálytiszta, magyar hangvételű, látszólag egyszerű, valójában nagyon is összetett muzsikája. Egyszerre hagyományhű és újszerű dalait megtanulni könnyű, utánozni lehetetlen. Illés Lajos zeneszerzőt, előadóművészt, aki a legdíszesebb pódiumon s a kisoroszi gyülekezet egyszerű, puritán református templomában is mindent csak teljes szívvel volt képes megcselekedni, szomorú lélekkel gyászolja az ország.