Hazatérnek a némafilmcsemegék

A Magyar Nemzeti Filmarchívum 1957-es születése (akkor még Színház- és Filmtudományi Intézet néven) előtti filmjeink megőrzése a szocialista rendszernek nem volt érdeke. A második világháború előtti filmművészetünk nagyjából 600 némafilmjéből így csupán 43 teljes és 37 töredék alkotás van a tulajdonában. A napokban három némafilm gazdagítja a repertoárjukat – tudtuk meg Kurutz Mártontól, a filmarchívum munkatársától.

Szerbiából hazaérkezik A Pál utcai fiúk 1924-es, a Twist Olivér 1919-es és Az arany ember 1936-os feldolgozása. A Molnár Ferenc regényéből készült adaptáció érdekessége, hogy az eredeti helyszíneken forgattak több jelenete. A három film egy nagyobb csere révén került haza, a szerbek olyan alkotásokat kaptak tőlünk, amelyekben híres nemzeti színészük, Petrovics Szvetiszláv szerepelt. A restaurátori munka folyamán Balogh Gyöngyi elkészítette a szerb nyelvű képközti feliratok alapján a magyar változat szövegét. Az eredeti tűzveszélyes filmszalag átmentésekor a korabeli tónusos színezést, amelynek hivatása a fekete-fehér némafilmeknél a dramaturgiai hatás erősítése volt, ugyancsak átmásolják a negatívra és a pozitív kópiára is. A laboratóriumban olyan eljárással kezelik majd, amitől a karcolások 70-80 százaléka eltűnik, a regenerálás végén a művek újra élvezhetők lesznek.
A pártállami kultúrpolitika a háborút követő években azonnal száműzte azokat a filmeket, melyeknek stáblistáján a Horthy-korszakban kompromittálódott alkotók vagy színészek voltak olvashatók. Így lett hirtelen bélistás, betiltott film a János vitéz, a Háry János vagy a Bob herceg, melynek vezető színészei közt ott találjuk Páger Antalt, Szilassy Lászlót vagy Kiss Ferencet.
Fordított a helyzet a muzeális értéket képviselő némafilmekkel: ezeknek kevesebb mint tíz százalékát ismerjük ma. A rendszerváltás óta sok mű érkezett az intézménybe, Kurutz szerint ezek ingyen vagy csere útján jutottak el ide, legtöbbször külföldi archívumokból. Sokat segítettek az amerikai magyarok, akiktől szintén szép számmal érkeztek haza a régi játékfilmek kópiái, amelyek hosszú évtizedeken át a magyarlakta amerikai nagyvárossok nosztalgiamozijaiban peregtek. Így Kossányi Miklós és Bunyik Béla olyan alkotásokat mentett haza, mint a Havi kétszáz fix, a Piri mindent tud (Dayka Margit és Páger Antal első filmszerepe, amelyet a Hyppolit, a lakáj és a Lila akác alkotója, Székely István jegyzett), és az ugyancsak Székely-produkció, a Repülő arany, Kabos Gyula francia–magyar koprodukcióban készült vígjátéka.
Keletről is érkeznek haza régi mozgóképek: a második világháború alatt és után a Szovjetunióba került nagy mennyiségű kópia közül sok tért haza, például A varieté csillagai című kiemelkedő alkotás. Ebben a maga korában legnagyobb költségvetésű műben olyan csillagok játszanak együtt, mint Jávor Pál, Páger Antal, Simor Erzsi, Szeleczky Zita, Mály Gerő. A filmarchívumnak nagyon jó kapcsolata van a Filmarchiv Austriával, ahonnan öt magyar némafilm érkezett vissza. Az archív szakmában nagy szenzációnak számított néhány éve a Casablanca híres rendezőjének, Kertész Mihálynak (Michael Curtiz) az osztrák archívumban fellelt magyar munkája, az 1917-ben készült Az utolsó hajnal 15 perces töredéke. Így valószínűleg ez a film lesz a következő, amely hazatérhet, és teljesebbé teheti a magyar filmművészet mozaikképét.