A Színház.hu weboldalon és még jó néhány újságban is közzétett, elsősorban az „új színigazgató személyén töprengő” kaposvári városatyákhoz szóló üzenet, no meg „a művészi szabadságot megkérdőjelező” véleményekre reagáló színházi nyilatkozat után sokan voltak, akik biztosra vették, hogy a főváros március 15-i rendezvényei után 16-án Kaposvárott lángolnak fel az indulatok. A színház pesti barátai demonstratív zarándoklatra jönnek az omladozó faluszínházhoz, mint régen, a 70-es, 80-as években. Nem sokkal hat óra után meg is érkezett a színházhoz a pesti különbusz a Krétakör Színház fiatal tagjaival, no meg az első munkahelye és rendezői sikerei okán Kaposvárhoz kötődő Ascher Tamással, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorával.
– Gyalázkodó írásokat olvastam a darabról. Azért jöttünk volna, hogy kiálljunk a színház mellett? Az előadást még nem láttam, remélem, nem csalódom, a színház melletti kiállás pedig azért történik, hogy annak jövőjét ne mindenféle legendák, politikai kényszerek, hanem az igazolt értékek döntsék el – mondta lapunknak Ascher Tamás.
A színház előtt és a művészbejárónál újságírók, fotósok és tévéoperatőrök várták a szakma hírességeit. Érkezett is néhány népszerű színész, kritikus, dramaturg. Molnár Gál Pétert, aki néhány évvel ezelőtt beismerte, hogy együttműködött az állambiztonsági szervekkel, már jóval az előadás előtt karéjba fogta és szeretgette dicséretével és mosolyával a színház büféjében néhány imádója. A kaposvári teátrumért aggódó és a péntek esti érkezésüket jó előre ígérő Kossuth-díjas drukkerek csapatát azonban hiába lestük, bár nevük az elsők közt olvasható a „színházat a művészi gondolat szabad kifejezési terepeként” deklaráló, minap kibocsátott nyilatkozat alatt.
– Egyrészt az ismerőseim és a barátaim fordultak hozzám, és kérdezték: mit lehet csinálni? Elküldték nekem a darabról készült kritikákat, az előadás visszhangját jelző e-maileket, hogy ezek alapján tájékozódhassak. Eközben néhány újság a szememre vette, hogy anélkül beszélek a darabról és fordulok Somogy főügyészéhez, hogy láttam volna az előadást – mondta lapunknak a péntek esti bemutató előtt Jobbágyi Gábor jogászprofeszszor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője, aki azért fordult a somogyi főügyészséghez, mert nem lehetséges, hogy miután a Fővárosi Bíróság végzésével mentesítette Tóth Ilonát, tehát megszüntette az őt elmarasztaló ítéletet, a kaposvári színház ’56-os darabja gyilkosként állítsa be őt.
– A magyar jog szerint ez a kegyeleti jog megsértése. A 2000-ben született, úgynevezett második semmisségi törvény – amelyet az Országgyűlés szocialista frakciója is elfogadott – kimondja: az 1956-os közvádas cselekmények miatt elítélt esetében is semmisnek kell tekinteni az elítélést. A bíróság minden ilyen ügyben elítélt ’56-os személy esetében konkrét megsemmisítő végzést hozott – érvelt az egyetemi tanár. Arra a kérdésre, hogy mit vár a Somogy megyei főügyésztől, azt válaszolta: – Kizárólag az ő döntése, hogy indít-e eljárást. Ha indít, akkor a továbbiakban a bíróságtól függ a döntés, ha nem, akkor jogom van panaszra, s azzal élni is fogok.
S hogy mit szeretne elérni Tóth Ilona védelmében? Jobbágyi Gábor, erre így felelt: – A mai magyar jogban teljesen nyitott kérdés, hogy halottak esetében lehet-e valótlant állítani. Ilyen ügy még nem volt a magyar jogtörténetben. Azt szeretném elérni, hogy marasztalják el a darab íróit, rendezőjét és a színház igazgatóját, illetve hogy amíg a bíróság nem hoz jogerős ítéletet, az ügyészség függessze fel az előadást. Szó sincs cenzúráról adott esetben. Tehát vagy kéri az ügyész a darab felfüggesztését, vagy nem. Megismétlem a kérdést: lehet-e bűnösnek, gyilkosnak nevezni színdarabban egy olyan embert, akinek az ítéletét a bíróság megsemmisítette?
Mohácsi János rendező – mint azt az előadást követő beszélgetésben elmondta – „a darab körül zajló eseményekre reagálva” egy új elemmel bővítette az előadást. Hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a felháborodási hullámot keltő kórházi jelenet, Mohácsi „megállította”, és perceken át tartó állóképpé merevítette azt a mozzanatot, amelyben a Tóth Ilonát alakító Sáry Flóra – kezében a gyilkos injekcióval – a haldokló fölé hajolva készül a végzetes tűszúrásra. E három és fél perces szörnyűséget a kórházi viziten részt vevő, első részben feltűnt „forradalmárokkal” – a színészek által „csilléseknek” nevezettekkel – is láttatja a rendező.
Fél órával az előadás után alkotó–közönség párbeszéd következett, ám a színház ezzel a kezdeményezésével csúfosan megbukott. Forgách András kritikus ugyanis alkalmatlannak bizonyult a moderátori szerepre: közhelyes kérdéseire alig hallhatóan és meglehetősen enerváltan válaszolgatott az író-rendező Mohácsi János és szerzőtárs öccse, Mohácsi István.
A több mint fél órán át tartó, unalmas diskurzus után az animátor Forgáchnak nem sikerült bevonnia a közönséget a kérdezésbe vagy a véleménynyilvánításba. Pedig hát a nézőtéren jórészt hozzáértő szakmabeliek ültek. Elmaradt hát a színház és a barátai által remélt vita: az 56 06-ot ezen az estén elsősorban a teátrum előcsarnokában kiaggatott, az előadást méltató kritikai írások dicsérték. És a korántsem elfogulatlan közönség darab végi vastapsa jutalmazta.
– Csak egy kérdésem volna a tapsoló közönséghez. Tudják-e, hogy Nagy Imre Kaposvár mártírja? Más hozzáfűznivalóm nincs – mondta lapunknak az előadásról távozóban Jobbágyi Gábor.
Mozgalmas hétnek néz elébe Kaposvár. Somogy főügyésze, Horváth Szilárd napokon belül sajtóközleményben is ismerteti döntését Jobbágyi Gábor beadványáról, Kaposvár képviselő-testületének rendkívüli ülésére pedig a Csiky Gergely Színház új igazgatójáról szóló döntés vár. Mert – mint megírtuk – a már több mint három évtizedes színházvezetésbe belefáradt Babarczy László az évad végén átadja az igazgatói tisztséget.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
