Elmer István és Kipke Tamás írók – az Új Ember című katolikus hetilap szerkesztői – tartottak különleges estet a várbeli Korona Pódiumon Bökönyi Laura színművész és Bertha Theodóra énekes előadóművész közreműködésével. A két, saját bevallása szerint az irodalom perifériájára szorult, katolikus keresztény elkötelezettségét vállaló író az irodalom megfejthetetlen titkára kereste a választ: mikor válik a szó köznapi értelmében vett szöveg irodalommá?
A titokkeresés lebilincselő, szeretnivaló, különös szellemi szeánsz során valósult meg, amelynek sikeréhez a két író segítségül hívta a magyar irodalom kincsesházának gyöngyszemeit. „Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.” Elmer István Pilinszky Négysorosának varázslatáról meditált. Négy sor, négy, szinte banálisan hétköznapi életkép összeillesztéséből a magyar irodalom egyik legtitokzatosabb, -sokrétűbb alkotása született. A titkot Kosztolányi úgy magyarázza, hogy a lényeg a szöveg mögött rejtőzködik. Kipke Tamás föltette a kérdést: miért van szükség egyáltalán versre, szépprózára? József Attilával válaszolt. „Szükséges, hogy vers írassék, különben kicsorbul a világ gyémánttengelye.” A költők járják körül leghitelesebben, mi a szerelem, a hazaszeretet: Vörösmarty, Petőfi, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László, Gyurkovics Tibor. És úgy lebbentik föl a színes fátylat, hogy alatta újabb, még színesebb és titokzatosabb lepel színvilága villan elő. Az avatatlan esztéta sem jár másként, mint a gyermek, aki úgy birtokolná a pillangót, hogy megfogja, de szétporlad kezében. Az est alapkérdésére adott egyik lehetséges felelet Camus Sziszifusz mítosza című esszéjének sugallatával hasonlatos: nem a csúcs a cél, hanem a csúcsra vezető út különleges, gyötrelmes szépségének föltárása.
(A költészet titkáról, Elmer István és Kipke Tamás estje, Korona Pódium, 2007. március 5.)
origo.hu
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés
