Katonák, zenekarok

Hangos sikerrel zárult a hét végén Kaposvárott a tizenhatodik katona-zenekari találkozó, amelyen a három honvédségi, a központi rendőr- és a tűzoltózenekar elsőként a március elején elhunyt kétszeres Erkel-díjas zeneszerző, Hidas Frigyes emléke előtt tisztelgett. Mint korábban, népdalfeldolgozások és népszerű slágerátiratok most is elhangzottak a város főterén. A kétórás szabadtéri koncert előtt egyebek között arról kérdeztük Csizmadia Zsolt ezredest, a Magyar Honvédség főkarmesterét, hogy van-e garancia a magyar katonazenei kultúra továbbélésére.

Két éve, a húszéves főkarmesteri múltat maga mögött hagyó nagy elődtől, Dohos Lászlótól vette át a tisztséget Csizmadia Zsolt, a honvédzenekarok harminckilenc éves főkarmestere, akit arról kérdeztünk, hogy a honvédelmi reformnak nevezett haderő-zsugorítás közepette miként tudtak talpon maradni a katonazenekarok.
Csizmadia Zsolt elmondta: habár az egri helyőrség zenekarát elveszítették, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Szentendrén, Tatán, Székesfehérváron és Kaposváron megmaradt a honvédzenekar, Budapesten tovább fújja a marsot a helyőrségi és a központi zenekar, illetve Veszprémben is megmaradt a légierő kisebb létszámú együttese. Most 293 katonazenésze van a magyar honvédségnek, de nem is olyan régen még ötszázan muzsikáltak a tizennégy katonazenekarban.
A magyar zeneoktatásnak köszönhetően nincs gond a katonazenész-utánpótlással – állítja a főkarmester. Miután egy félmondattal megjegyzi, hogy a honvédségnek nem futná saját utánpótlás nevelésére, kifejti, úgy tapasztalta: ha valamelyik együttesből nyugdíjba megy egy muzsikus, a „polgári életből” mindig van próbajátékra jelentkező. – Fiatal zenészekből állnak a katonazenekarok, én a harminckilenc évemmel már öregnek számítok – mondja mosolyogva, majd arra a kérdésre, hogy mi a dolga a honvédség főkarmesterének, csak a legfontosabb teendőket sorolja. – Szakmai elöljáróként látogatom a helyőrségeket, ellenőrzöm a zenekarok kivonulóképességét, felkészültségét, szolgálati, protokolláris, térzenei és koncertrepertoárját, létszámutánpótlását, kottatárát és természetesen a szolgálati körülményeiket.
– A legfontosabb feladatunk a rendkívül gazdag magyar katonazenei kultúra ápolása, de játszunk színpadi és filmzeneátiratokat, népdalfeldolgozásokat, sőt népszerű slágereket is. Itt, a kaposvári koncerten is hallja a közönség öt zenekar előadásában a Hofi-féle Söprik az utcát vagy az ugyancsak rendkívül kedvelt Mit érek én? című Máté Péter-dalt. Ez utóbbit én dirigálom – fűzi hozzá.
Csizmadia Zsolttól megtudtuk, hogy a kaposvári találkozó mellett a debreceni és az egri helyébe lépő miskolci katona-zenekari fesztivál a legnagyobb kihívás számukra.
– A külföldi profi katonazenekarok meghívása igen költséges. Tavaly Debrecenben ugyan szerepelt négy vendégegyüttes, de az idei miskolci fesztivál költségvetéséből nem futja külföldi zenekar meghívására.
A honvédség nehezedő költségvetési körülményeivel együtt a zenekarok helyzete is folyamatosan romlik, az elvonások bennünket is érintenek. Ám aki szereti a közösségi zenélést, szívesen jön hozzánk. Persze nem titok: csaknem mindenkinek van egy másik pénzkereső elfoglaltsága is. Többen zeneiskolában tanítanak, szimfonikus zenekarban játszanak, és van, aki haknizik – mondta végezetül a főkarmester.