A muzsika utolsó nagy polihisztora

Az improvizációs szólóének nagy öregje, a nyolcvanas évek egyik legnagyobb sztárja érkezik Magyarországra, hogy beavasson népszerűségének titkába. Garantált az eufória ma este a SYMA-csarnokban, hiszen Bobby McFerrin, a zene fáradhatatlan játékmestere felel a hangulatért. A Don’t Worry, Be Happy című egykori világsláger szerzője, aki a klasszikus zene területén is megállja a helyét karmesterként, ezúttal is felejthetetlen show-t ígér.

Nagy, közös játékra várja ma este Bobby McFerrin a zene magyar rajongóit. A SYMA Sport- és Rendezvényközpontban este nyolckor kezdődő koncertre már hónapokkal ezelőtt megkezdődtek a válogatások. Igen, válogatások azokból a jelentkezőkből, akik közül ketten közös produkcióval léphetnek színpadra a zene nagy játékosával. A két szerencsést ma választja ki az énekes, este mi is megtudhatjuk, miféle duettet lehet ilyen rövid ismeretség után előadni.
Az improvizációs szólóének műfajának úttörője, mint az ilyen sokoldalú muzsikusok esetében lenni szokott, zenészcsaládba született, olyannyira, hogy apja volt a New York-i Metropolitan első afro-amerikai operaénekese. Ő maga először a klarinét, majd a zongora mögött kereste saját útját, egészen addig, amíg 1977-ben úgy nem döntött, természet adta hangszerével épít karriert. Istennek hála akkor még nem csupán sikerkovácsolást értettek ezen a szón, s így Bobby McFerrin villámgyorsan felívelő pályáján soha nem állt meg, amikor egy-egy produkciója, lemeze vagy dala, mint a Don’t Worry, Be Happy, a csúcsra repítette. A pop világában kiváltott ováció után, ahelyett, hogy átadta volna magát a népszerűség kényelmének, elhatározta, hogy komoly karmesteri tanulmányokba kezd. Az órák, amelyeket Leonard Bernsteintől, Gustav Meiertől és Seiji Ozawától vett, képessé tették arra, hogy azt az eufóriát, amelyet rendkívüli zenei képességeinek, magával ragadó virtuozitásának köszönhetően szólóénekesi karrierjében produkált, klasszikus zenével is sugározni tudja közönségére. Ma, több mint húszmillió eladott lemez, megszámlálhatatlan fellépés után McFerrin egyike azon szerencséseknek, akik elmondhatják magukról, tehetségük egyetlen apró szegletét sem tékozolták el, sőt Yo-Yo Mával, Chic Coreával, a Bécsi Filharmonikusokkal és Herbie Hancockkal létrehozott közös munkái a klasszikus zene és a dzsessz nagykövetévé emelték.
Hogy mennyire megéri fanatikusan a zenének élni, ha már tehetséget kapott az ember, azt a tíz Grammy mellett Bobby máig tartó, folyton tovább ívelő népszerűsége is jól bizonyítja. Nekünk pedig jó tudni, hogy a könnyű sztárocskák mellett vannak még mesterek, a zene nagy, súlyos polihisztorai, akik soha nem nyugszanak.