A fesztiválnyitó Don Quijote

Tizennegyedik alkalommal zúg a taps a Bakáts téren június közepétől július 15-ig, a hét végén ugyanis megkezdődött a XIV. Ferencvárosi fesztivál. Az Assisi Szent Ferenc-templom előtt megrendezett nyári szabadtéri játékok első előadását, Mitch Leigh–Joe Darion La Mancha lovagja című musicaljét óriási érdeklődés fogadta, s nagy siker koronázta.

Színdarab a színdarabban, valóság az álomban és álom a valóságban. A hit és a képzelőerő játékáról szóló előadás rendezője, Iglódi István a hét végén bemutatott, Cervantes és szolgálója történetét elmesélő darabot mérsékelt szentimentalizmussal álmodta a hatalmas színpadra. Míg az Arthur Hiller rendezte, klasszikussá vált Don Quijote-filmben a technikai eszközök használatának következtében nem érzékelhető a darab játék a játékban vonala, addig a színpadon az egyetlen helyszínnek köszönhetően az előadás izgalommal s új tartalmakkal telítődik. A valóság, a színdarab, a börtön, az inkvizíció, a játék a játékban pedig az elkóborolt földbirtokos története. Lényegében ez is tekinthető valóságnak, amelynek álma Don Quijote látomásai, s ezek később Sanchótól, majd Aldonza-Dulcineától nyernek megerősítést. Tehát a darab olyan, mint a gyermekkorunkból ismert játék, a tükör a tükörben, abban is tükör, s abban is tükör, míg végül kiválasztjuk azt a furcsa üveget, amely a legkedvezőbb képet adja a végtelenített valóságban.
A börtönben játszódó darabnak monumentális színpad ad otthont, amelyen valóságos szörnnyé válnak a hatalmas sötétbarna díszletelemek (Vayer Tamás), így a központi szerepet játszó malom is. A rendező egyetlen felesleges elemet sem használ, s ezáltal a néző figyelme kizárólag a történet mondanivalójára, a dalok szépségére s a táncok (Gyöngyösi Tamás) erejére koncentrálódik. A címszerepet játszó Méhes László Cervantesből Don Quijotévá válása lebilincselő, s a színész elhiteti a nézővel az álom valóságosságát, azt, amit még a pódiumon játszók sem hisznek el. Kísérője, Sancho, Bodrogi Gyula már-már jelenség a világot jelentő deszkákon, a burleszk jegyeit magán hordó, a világirodalom legismertebb szolgálójának figuráját minden másodpercben megjeleníti. Aldonzát, a megkeseredett, harcos utcalányt, avagy Dulcineát, a szépséges hölgyet Auksz Éva alakítja pontosan, lépésről lépésre átváltozva, ahogy a lány lassan elhiszi az őrült mesét. Ha kell, hangjának ereje megfagyasztja a levegőt, majd lassan megolvasztja, ahogy ráébred, mi is az, amiért érdemes küzdeni. Az előadás humorát nem Don Quijote személye adja, hanem az őt kinevető emberek szánalmas földhözragadtsága. Megható, amint a börtön kormányzója, a fogadó tulajdonosa, Sipos Imre minden kétsége ellenére belemegy a játékba, s színész a néző szeme előtt építi és formálja át addig felállított értékrendszerét. Az előadás lendületét, mozgalmasságát a Magyar Színház akadémiai növendékei teremtik meg, akik a darab végéig a színen táncolnak, s az amatőrök bájosságával a néma jelenlét erejét leküzdve játszanak.
A fesztivál további programjai közé emelték a szervezők az 50 éves Benkó Dixieland jubileumi koncertjét, amelyre július 4-én este várják az érdeklődőket. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templom nem csupán előterét adja a rendezvénysorozatnak, ugyanis július 6-án és 8-án este Haydn Nelson mise és Mozart Három motetta című művei hallgathatók meg a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar és a Budapesti Kórus tolmácsolásában. A fesztivál záró előadása Selmeczi György rendezésében és vezényletével Donizetti Lammermoori Lucia című operája, amelyet eredeti olasz nyelven játszanak, közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera énekkara és a MÁV Szimfonikusok.