Varázslat és színházigazgatás

Varázsiskolába járt, illuzionista lett Németországban, színházi rendezőnek tanult, majd színészmesterséget tanított Cardiffban. A Nemzeti Színházban nemzetközi kapcsolatokat és oktatási ügyeket igazgatott, később szabadúszóként rendezett, tanít Edinburgh-tól Szabadkáig, Londontól Münchenig. Legújabban oktatási-színházi központot szervez Békéscsabán, és színházat igazgat ugyanott. Fekete Péterrel, a Jókai Színház ideiglenesen megbízott igazgatójával beszélgettünk.

Éveken át külföldön élt, majd hazatért. Mi húzta vissza?
– Az Angliában, tanárként töltött évek alatt is aktív volt a magyar színházi élettel való kapcsolatom, hiszen évente négy angol nyelvű produkciót hoztam Magyarországra, amelyeket elsősorban felsőoktatási intézményekben, valamint a Merlin Színházban mutattak be. Itt ismerkedtem meg Jordán Tamással, aki akkor még a Merlin igazgatója volt, és aki később felkért, hogy legyek a Nemzeti Színházban a nemzetközi kapcsolatok, valamint az oktatási ügyek igazgatója.
– Ön kezdte el szervezni a szakma véleményét eléggé megosztó Megyejárás programot a Nemzetiben.
– Kihívás volt megszervezni ezt a sorozatot, hittem benne, hogy jó megmutatkozási lehetőséggé válhat az első időszakban. Amíg én szerveztem, biztos, hogy jól is működött a dolog, az utóéletével pedig már nem igazán foglalkoztam.
– Miért távozott két év után a Nemzetiből?
– Bármilyen felkészültnek is éreztem magam a megyejárás megszervezésére, bármennyire is vonzó feladat volt számomra az oktatási ügyekkel foglalkozni, mégis hiányzott az alkotómunka. A Nemzetiben nem tudtam művészként kiélni magam, így hát visszatértem a szabad életbe, Londonba, Szabadkára mentem rendezni.
– Most ismét lehetősége adódott az oktatási teendők és a művészeti munka együttes megélésére. Hogy kezdődött el kapcsolata Békéscsabával?
– Tavaly novemberben kért fel a megye vezetősége, hogy vizsgáljam meg, milyen koncepcióval lenne érdemes elindítani, majd fejleszteni az új Ibsen-központba kerülő békéscsabai színiiskolát. Örömmel vállaltam, s végül arra a megegyezésre jutottunk, hogy színházi háttérszakmai képzéseket lenne érdemes indítani, hiszen egyedül az ebbe a körbe tartozó szakmákból nincs túlképzés ma Magyarországon. Sőt képzés sem igen van. A Norvég Alap pályázaton elnyert összegből létrejött békéscsabai beruházás egy komplex létesítmény lesz, hiszen egy teljesen új stúdiószínház is épül benne, mely játszóhelyet nyújt a város különböző művészeti csoportjainak. Szeretném igazi közösségi agorává alakítani majd az Ibsen-palotát, és valódi alkotóműhellyé formálni az iskolát a Jókai Színház szoros együttműködésével. Ennek előkészítése, két intézmény működési rendszere kapcsolatának kialakítása jelentős feladat számomra.
– Bizonyára jelentős, de talán nem is lesz oly nehéz a feladat, hiszen ön péntek óta nem csupán az oktatási ügyekért felelős, hanem a békéscsabai színház ideiglenesen megbízott igazgatója is. Mi történt elődjével, Konter Lászlóval?
– A képviselő-testület vizsgálatának lezárása után – közös megegyezés alapján – lemondott színház-igazgatói posztjáról.
– Mennyi időre szól az ön megbízatása?
– Amíg a következő igazgatói pályázatot ki nem írják és el nem bírálják. Úgy gondolom, ez egy éven belül megtörténik.
– Mi lesz az első feladat?
– Másfél-két hónappal ezelőtt egy átszervezési folyamat kezdődött Békéscsabán. Ez gazdaságilag és szervezetileg egyaránt érinti a színházat. Az első feladatom ezt zökkenőmentesen lebonyolítani.
– Milyen jellegű ez az átszervezés?
– A megye a különböző intézmények gazdasági igazgatását összevonja, s egy kiemelt központból látja el. A színház nagyon speciális üzem, ezért igen komoly feladat, hogy felkészítsem a Jókai Színházat az ehhez való csatlakozásra.
– Milyen művészeti elképzelései vannak?
– Az elkövetkező napokban beszélek a színház minden egyes alkalmazottjával, megnézem a következő évad műsortervét, és megvizsgálom, hogy a Konter László által tervezett koncepciót kell-e korrigálni. Egyelőre ennyi bizonyos. Az elmúlt négy hónapban alkalmam volt belelátni a békéscsabai színház életébe, és felfedezni olyan emberi és művészeti értékeket, amelyeknek átmentése kihívás és fontos teendő számomra.
– Csáth Géza novellája alapján létrehozott rendezéséért, az Emmáért a Vojvodina fesztiválon nemrég a legjobb rendező díjával jutalmazták Szerbiában, részt vesz az országos Sterija játékok szemléjén, és Szarajevóban is szerepel majd.
– A Szabadkai Színház művészei – bár nagyon szerény körülmények között kénytelenek dolgozni – egy művészileg rendkívül érett, igazi műhelymunkára alkalmas társaságot alkotnak. Nagyon megtisztelő volt számomra ez a díj, de legfőképp azért, mert itt a csapatmunkát díjazták, a közösségépítést, ami szerintem a színművészet világában nélkülözhetetlen. Ezt szeretném Békéscsabán megvalósítani.