Ballada az elveszett illúziókról

A végtelen kukoricaföldeken túl, egy kis völgyben, nem messze a Pallaviciniek kastélyától, a hegyek lábánál bújik meg Fáj község. A Fáy család egykori kúriája sokáig elhagyatottan állt, a kis falu közepén most nagy a nyüzsgés. Almási Tamás tizennyolcadik napja forgatja itt második játékfilmjét, a Márió, a varázslót.

Kora délután, a sötét felhők alatt az udvaron mindenki a főszereplőre, Franco Neróra vár. Késik. Majd szállingóznak a hírek. A szeme fáj. Láza van. Sokszor éjszakába nyúlóan forgatott. És tegnap egyébként hátba szúrták. Legalábbis a filmbéli figurát, az olasz cipőgyárost, Máriót. Ám ma, egy nappal a halála után még ki kell ábrándítania a reménytelen szerelmest, a munkásnőt, Verát.
Márió hálószobája úszik a reflektorfényben. Utazótáskák az ágy előtt, a ruhásbőrönd félig nyitva. Valaki most érkezett, vagy talán indulni készül. A dolgozószoba falán vadászkutyák képei, az asztalon megsárgult olasz divatmagazinok, a komódon apró citromfa cserépben. A vitrinben sportkupák. Franco Nero lassan bejön a szobába, morózus hangulatban. A halál után még egy nap az élet.
A 64-es Jaguar kinn áll az udvaron. A történet szerint ez a kocsi hozta a rendszerváltás után a nagy álmot, a befektetőt, a munkát, a kitörés reményét a falusiaknak. Az intelligens, kulturált úriemberbe, a kemény kapitalistába akaratlanul is beleszeret az egyik munkásnő. Konfabulált szerelem ez, a nő képzeletének játéka. Két teljesen más világ találkozása. Magában hordozza a tragédiát.
Almási Tamás az utóbbi évtizedekben dokumentumfilmeket készített. – Ám rengeteg játékfilm asszisztense, társrendezője is voltam, sokat ellestem a pályatársaktól – meséli. – A dokumentumfilm hiteles szituációkat mutat be: a szereplők, ha megszokták a kamera jelenlétét, nem tudnak hazugok lenni. A játékfilmnél, ami egy hatalmas, bonyolult gépezet által születik meg, ezt a hitelességet külön meg kell teremteni. A siker pedig legalább felerészben a jó színészválasztáson múlik. A színész ugyanis bármit el tud játszani, de ha a valódi figurája nem azonos a filmbéli szereppel, hiába a remek alakítás. Mert olykor a legtitkosabb rekeszekből kell előbányászni az érzelmeket a színésznek. Nyakó Juli és Franco Nero is tökéletes választásnak bizonyult – állapítja meg a rendező.
A stáb ellepi a szobát, a színészek apró szituációkat próbálnak egymás után, mielőtt Beck György operatőr rögzítené a felvételeket. Nyakó Juli sárga neglizsében, apró mosollyal a szája szegletében hallgatja az instrukciókat. Vera tegnap gyilkolt, ma csupán csalódni fog. Uno, due – számol aztán félénken.
Odakinn arról mesélnek, Nero milyen bűvös hatást képes gyakorolni. Nem csoda, hiszen Márió varázsló. Mindenesetre a híre túljutott a falakon: egy nagymama, egy anya meg a lánya ünneplőruhában besétál a kastély udvarára, hátha megpillanthatják az olasz filmcsillagot. A bátortalanabb helyiek a kerítésnél gyülekeznek, végül onnan láthatják, hogyan vitatja meg Nero a rendezővel az utolsó felvételeket. Végül a hiábavaló csodavárásról, az álmok széthullásáról, az illúziók elvesztéséről mond néhány mondatot az újságíróknak, s magára zárja a lakókocsi ajtaját.