Mitől leszünk toleránsak?

Teljesen elbizonytalanodtunk. Állítólagos fasiszták nem vertek antifasisztákat, a „békés” ellentüntetők viszont kis híján tudósítókat igen. De nem kenyerünk a politika, keressük inkább – a mindent tudó internet segítségével – az okokat. Hamisítatlan fotelforradalmárként, a különböző médiumokból tájékozódva láttunk már ezt-azt, de mindig megnyugtattuk magunkat: a demokrácia olyan, mint egy népmese, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését.
Amikor tapasztaltuk, hogy a helyzet nem egyszerű, még mindig bízhattunk a független fórumokban. Mivel vizsgálódásunkat az okok keresésére fókuszáltuk, kénytelenek voltunk a tavaly őszi események egyik kulcsszavával kezdeni a keresést a „tolerancia”-honlapon, hiszen az itt szereplők bátran fölemelték szavukat a jogsértések ellen. Tehát: rendőri erőszak címszó, találat www.hcnetstudio.hu, utolsó frissítés 2005. október 24-e, ezek szerint azóta minden rendben. Mivel nem adjuk fel könnyen, szintén a tolerancia.lap.hu oldalán „A magyar sajtó aktualitásaira” kattintunk, de hiába, az oldal átmenetileg nem látható. Ha minden ilyen idillikus, miért látunk egymásra acsarkodó embereket, folyamatosan kikényszerített elhatárolódásokat, a kabaré műfajába tartozó vádakat (Tomcat biciklijének csomagtartóján atombombát vitt volna a fáklyás felvonulásra, ha a kommandósok nem foglalnak le 25 kg kristálycukrot. Persze nem ez a hivatalos indoklás, de a valóságtartalma nem áll távol a rendőrségi verziótól). De térjünk vissza kiindulási pontunkhoz: miért vagyunk intoleránsak?
Megkapjuk a választ a Bertelsmann-csoport politikai kutatásokkal foglalkozó részlege és a Müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem Alkalmazott Politikatudományi Kutatóközpont jóvoltából. Idézet az Oktatás a demokráciáért és a toleranciáért című projektből: „A modern társadalmakban az intolerancia, agresszivitás jelensége négy alapvető okra vezethető viszsza: I. A hagyományos családi közösségek felbomlása; II. Az életforma és életstílus hirtelen változása.; III. A társadalmi, gazdasági viszonyok komplexitása (globalizáció).; IV. Az információk sokasága s az információáramlás felgyorsulása.”
A negyedik ponttal valahogy majd boldogulunk, de az első három nagyon rímel a hazai viszonyokra, és nehéz lenne a kutatókat politikai elfogultsággal vádolni. Nem szociológusként a fentiekből egyetlen következtetést sikerült levonnunk: ha alakul egy deklarált céljait tekintve hagyományőrző szerveződés, amely éppen a gyökértelenedés ellen próbál tenni (például: hadisírok gondozása), és ez sokakat hisztérikus reakciókra sarkall, akkor el kell gondolkodnunk, kiknek az érdeke az intoleráns, kettészakított társadalom.
(www.tolerancia.hu)