A zene Prométheusza

Ausztria ugyan a hét végi pápalátogatás lázában ég, őszentsége zarándokútja mégsem vonta el a figyelmet a kismartoni nemzetközi Haydn-napokról. A látogatás iránti hatalmas médiaérdeklődés mellett második kiemelt eseményként a zenei rendezvényt kezelik a lapok.

Természetesen XVI. Benedeket lehetett látni a szombati bécsi Kurier címlapján, ám a lap két teljes oldalát a fesztivál eseményei tették ki. S ahogyan a fotók tanúsága szerint a szokatlanul zord szeptemberi esőzés sem tudta eltántorítani a katolikus hívek ezreit, hogy a Platz Am Hofon gyülekezzenek – az Esterházy-kastély hatalmas Haydn Terme is zsúfolásig megtelt.
Az alapításának 20. évfordulóját ünneplő Osztrák–Magyar Haydn Zenekar – élén a Kurierban óriási fotóval ünnepelt Fischer Ádámmal – két estén játszotta el a nevét adó mester nagyszabású oratóriumát, Az évszakokat.
Különös egybeesés: Kismartonba érkeztemkor – mielőtt a kastélykoncertre indultam volna – a pápa mariazelli zarándokútjának békés képeit sugározta az osztrák tévé; mintha ugyanezt az atmoszférát teljesítette volna ki a Haydn-oratórium a földi élet évszakonként változó szépségeit ünneplő, ujjongó örömzenéje az esti hangversenyen.
Burgenland szőlős lankák övezte, kicsiny fővárosa, Eisenstadt (Kismarton) példamutatóan sáfárkodik az Esterházy hercegek egykor volt „kapellmeisterének” hagyatékával, aki negyven, gazdag alkotói év sok száz halhatatlan művét adta a zenetörténelemnek. Nemcsak múzeummá alakított lakóházát, gondozzák örök nyughelyét a szépséges hegyi templomban (ahol miséit maga vezényelte) s életművének dokumentumait – hanem világra szóló, eleven Haydn-hagyatékot ápolnak és tesznek ismertté az évente ismétlődő nemzetközi fesztiválon. Bécstől Londonig sereglenek ide a klasszikus muzsika rajongói, Walter Reicher intendáns jóvoltából pedig a legrangosabb együttesek és előadóművész-fenomének kényeztetik a visszajáró közönséget. (Ehhez persze nélkülözhetetlen az a magasan fejlett infrastruktúra, amelyet a város és a tartomány biztosít. No és – mai kifejezéssel élve – a profi kultúrturisztikai marketing, ami nálunk, valljuk meg, gyerekcipőben jár. Tessék eltanulni tőlük!)
1801. április 24. Ekkor volt Az évszakok, minden idők egyik legnagyszerűbb oratóriumának ősbemutatója a bécsi Schwartzenberg-palotában. Egy hónapra rá, a burgtheaterbeli nyilvános előadást követően az Allgemeine Musikalische Zeitung már ilyen nagy szavakkal méltatta: „kolosszális látomások, merész képzelőerő, a szerencsés eszmék beláthatatlan gazdagsága… A zene eme Prométheuszának keze alatt minden egyes szó élettel és érzelmekkel telítődik.” Ma, kétszáz esztendővel később ugyanezekkel a kifejezésekkel illethetnénk a karmester Fischer Ádám kongeniális oratóriuminterpretálását. Valósággal elővarázsolta a monumentális mű megannyi finom árnyalatát, parttalanul áradó kifejezésbeli gazdagságát. A Tavasz ringató fuvallataitól – amely oly bámulatos tisztasággal és líraisággal szólalt meg Juliane Banne (Hanna) légies szoprán hangján – a kórus (Wiener Singverein, karvezető: Johannes Prinz) esőáldást hívogató, himnikus szárnyalásáig, a tenor Markus Schäfer (Lukas) gyöngéd poézissel telített áriáitól a basszus Florian Boesch (Simon) „józanabb” rezonőr-recitatívóiig, a természet szeszélyeinek kiszolgáltatott, törékeny ember magányérzetétől a zenekar és a kórus váratlan, ám vissza-visszatérő „mennydörgéséig” („Ewiger, mächtiger, gütiger Gott!) – az évszakok, meg az életképek káprázatos zenei parádéjának részesei lehettünk.
A Nyár a pannon táj pasztoraléjával ér föl. A napkeltét, az „életforrást” ünneplő zenekar extázisba torkolló triumfálása, a zenekar húrjain támadó szélvihar mind-mind a fergeteges életigenlés hangján szólal meg. Az őszi vadászat győzelmi „hallalija”, a kórus bordalai – egészen a népi bacchanáliák csujjogatásáig fokozzák a rusztikus hangulatot. Hogy aztán a Tél balladás magányt hozzon, a lét univerzális bealkonyulásának vészjósló közeledtét panaszolja (Simon: „pillantsd át, megszédült ember, pillantsd át életed képeit…”). Új, szabad létre virradna holtából az emberiség, Simon szavaival? Feszültségoldó Áment dübörög rá a kórus és a zenekar.
(Joseph Haydn: Az évszakok. Osztrák–Magyar Haydn Zenekar, karmester: Fischer Ádám. Kismarton, 2007. IX. 8.)