Különös érzés volt csütörtök délután a MÁV Andrássy úti székházába belépni. És nem azért, mert Kóka miniszter és elvtársai néhány évvel ezelőtt nagyot kavartak a palota körül: e ház pincéjéből indult egy tragédiát és sok szépséget egyaránt hordozó történet. Budapest ostromakor e palota óvóhelyén húzta meg magát számos vasutas a családjával, aztán a Vörös Hadsereg katonai közlekedési főnöke, Koszov vezérezredes emberei itt, a pincében kérték föl Zachariás László MÁV-igazgatóhelyettest mint jelenlévő rangidőst, hogy állítsa helyre a magyar vasutat. Ám Zachariásnak − vegyész lévén − ehhez nem volt gyakorlata. Jóllehet, a közelben lakó Varga László gépészmérnököt mint a MÁV főosztályvezető-helyettesét utasították arra, hogy a fronttal Nyugatra menjen, nem tette, így a küldöncök megtalálhatták. A választás végül arra az emberre eshetett, aki az egész ország vasúti forgalmának egyik irányítójaként tökéletesen ismerte a vasúthálózatot.
Neki lett köszönhető, hogy 1946 nyarára az ország összes vasúti vonala járhatóvá vált, 1948-ban már 1271 gőzmozdony, 19 villamos mozdony, 60 motorkocsi, az Árpád sínautóbusz, 2700 személy- és 40 000 teherkocsi robogott a síneken. És Varga László nevéhez köthető a MÁV Szimfonikusok 1945-ös megalapítása is: a világon egyedülálló módon e zenekar a lebombázott ország minden szegletébe eljuttatta a klasszikus zenét – a körülményeket és az erőfeszítést tekintve e példa a mai döntéshozók figyelmébe is ajánlandó.
Gördülő zenekarként a MÁV Szimfonikusok több ezer koncertet adott az 1980-as évek elejéig. „Varga László már 1944 végén megkereste Szőke Tibor karmestert, a zenekar alapítóját azzal a gondolattal, hogy a MÁV kultúrát is szállítson” – mesélte a MÁV Szimfonikusok ügyvezető igazgatója, Lendvai György. „A MÁV-nak több kisebb, leginkább fúvószenekara volt a háború előtt, s bár az északi járműjavító együttese időnként vonósokkal is kiegészült, a vasúttársaság saját szimfonikus zenekara mégis csak 1945-ben született meg: első koncertjét május elsején adta.” Varga Lászlót 1949. február 16-án vitte el az ÁVH a „szokásos” késői órákban. A Katonai Bíróság Roediger-Schluga Miklóssal, a Magyar–Szovjet Hajózási Rt. korábbi igazgatójával, Lux Ernő volt MÁV-igazgatóval és Magasházy Ödönnel, a csepeli Weiss Manfréd Művek korábbi főmérnökével együtt koncepciós perben 1950. január 28-án ítélte halálra, családja csak később tudhatta meg, hogy február 4-én kivégezték. Varga László 59, Lux Ernő 74 éves volt, a MÁV Szimfonikusok ekkor épp a Bánk bánnal járta az országot.
A kisgazdapárttag Vargának a hivatalos verzió szerint az volt a „fő bűne” , hogy 510 amerikai mozdonyt vásárolt Párizsból, ami a kommunista logika szerint kimerítette a „folyamatos hűtlenség” vádját. „A 411-es gőzmozdonyok akkoriban korszerűek voltak, s mivel az amerikaiak azokat már nem akarták visszavinni a tengerentúlra, olcsón is kínálták” – tette hozzá Lendvai György. „A valódi baj az volt, hogy Bebrits Lajos közlekedésügyi államtitkár, későbbi miniszter vadászott Vargára. Kisebbségi komplexusai voltak, és az sem tetszett neki, hogy a Magyar Államvasutaknak saját zenekara van. Ráadásul Varga egyszer »halálosan« megsértette: amikor egy kiszállás alkalmával szokás szerint nem lehetett előrángatni a kocsmából az alkoholista Bebritset, Varga azzal »fenyegette meg«, hogy nélküle is elindul a vonat. De Vargának volt egy másik ellensége is: Csanádi György későbbi MÁV-elnök és közlekedési miniszter, aki már 1945 januárjában átvette volna tőle az elnöki hatalmat, ám a szovjetek elzavarták. Sőt a szovjet vasúti parancsnokság egyik tisztje egyszer fel is ajánlotta Vargának: lelöveti Csanádit a Városligetben, hogy hagyja őt békén dolgozni. De Varga Lászlót nem olyan anyagból gyúrták, mint Csanádit, aki egyébként később a zenekar nagy patrónusa lett.
Mintegy négyezer áldozata volt a Rákosi-diktatúrának a MÁV-on belül, egyikük volt a százhúsz évvel ezelőtt született Varga László, akinek az emléktábláját a MÁV Andrássy úti palotájában csütörtök délután koszorúzták meg. Ez a diktatúra még sztálini mértékkel is rettenetes volt: miután az elvtársak párttársaikkal leszámoltak, a tekintélyeket, az ártatlanokat küldték a bitó alá. „Elrettentésül, hogy a félelem rátelepedjen mindenre és mindenkire” – emlékeztetett beszédében Tallai Gábor történész, a Terror Háza Múzeum programigazgatója a koszorúzáson. Csárádi János nyugalmazott MÁV-vezérigazgató – aki jelentős szerepet játszott abban, hogy Varga Lászlót 1991-ben rehabilitálták − egy vasutas dinasztia sarjának portréját rajzolta meg. Varga annak ellenére, hogy neves konstruktőr apja, Varga Pál olyan mozdony szerkesztésében vett részt, ami az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmes lett, nem volt kivételezett: a beosztott fűtőházi mérnökségtől kezdve alázattal végigjárta a szamárlétrát.
Varga Lászlóról a rendszerváltás után járművet neveztek el, most legutóbb a MÁV Szimfonikusok egyik koncertsorozatát. A Varga László bérlet első hangversenyét holnap, szombaton délelőtt tizenegytől adják az Olasz Kultúrintézetben, Takács-Nagy Gábor hegedűművész-karmester, az együttes művészeti vezetőjének vezényletével, a másodikat november 4-én, akkor Kobayashi Ken-Ichiro lesz a dirigens. A sorozat hat koncertjén Sztravinszkij, Ravel, De Falla művei, Mozart kései szimfóniái és Brahms korszakos művei szólalnak meg. Most szombaton például Brahms I. szimfóniája, amit a komponista több mint húsz évig érlelt, s mivel Beethoven előtti tiszteletadás is, sokan e művet Beethoven tizedik szimfóniájának is nevezik − bár drámaiságában, érzelmeiben, minden vonásában valódi romantikus muzsika.
