Womex: divatba jöhet Kelet-Európa?

Véget ért a Womex, átadták a világzene legrangosabb díjait Koppenhágában. Az afrikai és a balkáni „dömping” után végre újra divatba jöhet a kelet-közép-európai zene.

Díszfolklórba öltözött raszta zenész kárál valamilyen afrikai nyelven, amolyan kéretlen show-elemként köldökzenél bele a koppenhágai októberbe, fotózzák is a házigazda dánok vadul. Nagy a verseny, kell a „cirkusz”: a Womex fő helyszíne, a hangárszerű koppenhágai Forum odabent tele van hozzá hasonlókkal. Van, aki magáért standol, a nagyobb neveket komplett stáb igyekszik eladni, pont úgy, ahogyan bármilyen más kereskedelmi expón, csak az áru extra: a zene és az előadó.

A Womex egyszerre lenyűgöző és fullasztóan sokféle. Stratégia kérdése, hogy mit vesz ki belőle, aki a világ minden tájáról összesereglő zenészek, ügynökök, lemezkiadók, fesztiválszervezők standjai között portyázik.

Megtörténhet például, hogy begyűjt egy kis latin gagyit, jó adag afrikai haknit meg valami balkáni utánlövést, és promóciós CD-kkel megpakolva markol egyet a nagy világzenei maszlagból. Laikusként ugyanígy körbeszáguldhat néhány perc alatt a Föld körül: nincs a világnak olyan szeglete, amelynek a zenéje valamilyen formában nem jelenik meg a Womexen Grönlandtól Portugálián át Chiléig. Egy felkészült fesztiválszervező simán belefuthat egy friss tehetségbe, az ügynökök és a kiadók pedig nyilván csiszolatlan gyémántokra vadásznak.

Piacozás végeztével esténként aztán a Womex másik helyszínére, a futurisztikus Koncerthusetbe özönlik a nép. A kiemelt koncertek egyszerre öt, vérprofin felszerelt helyszínen zajlanak a Művészetek Palotájának megfelelő komplexumban – igazi Bábel tornya a csupa high-tech, fegyelmezett Koppenhágában. És persze itt is van a zseniális québeci férfikórustól a fémes jazz-zel elegyes svéd rockon át a lúdbőröztető fadoénekesnőig minden, győzze az ember befogadni.