A mai napig ihletet merítenek belőle a zenészek

Paul Klee, a festő (1879-1940) a zenének is nagy alakja. A XX. század számos komponistáját, köztük Veress Sándort ihlette meg, a Die Blaue Reiter művészcsoport egyik alapítójaként és a Bauhaus iskola egyik teoretikusaként ismert, de egyetlen stílusirányzatba sem besorolható, Svájcban született nagy német avantgárd művész, és ezzel még nincs vége.

Legújabban Georges Aperghis kortárs görög zeneszerző volt az, aki Zeugen (Tanúsítani) című 2007-ben komponált, a párizsi Konzervatóriumban október 23-án bemutatott művéhez rekonstruált néhány olyan bábut – köztük egy önarcképjellegűt –, amelyet Klee 1916 és 1926 között fia, Felix számára fabrikált.

Klee a zenében Bachért, Mozartért, Brahmsért rajongott – írta a párizsi Le Figaro – és 1906-ban megvásárolt magának egy 1712-ben készült Testore hegedűt, majd minden reggel játszott rajta egy ideig, mielőtt festeni kezdett. A muzsikát festészeti életművének szerves részévé tette a mester. Klee szemében a zene aranykora Bach és Mozart XVIII. századával véget ért, de nagy figyelemmel követte a kortárs komponisták alkotásait, így Debussy Pelléas és Mélisande című operáját és Schönberg Pierrot Lunaire című művét, továbbá személyes kapcsolatot tartott fenn a kortárs zene több, ma már klasszikus mesterével, így Bartókkal, Busonival, Stravinskyvel és Hindemith-tel is.

De nem csak ő nyert ihletést a zenéből, a muzsikusok is sokat merítettek tőle, bár Klee fontos művészetelméleti írásai elsősorban a festészeti formára vonatkoznak. Olyan zeneszerzők hivatkoztak rá, mint Pierre Boulez és Bruno Mantovani, Veress Sándor és Tan Dun, vagy Hans Werner Henze, Edison Denisov, Francois Bayle, Krzysztof Penderecki, Harrison Bistwistle és Georges Aperghis. A listán másfelől, „könnyebb műfajokban” megtalálható a japán Kako Takasi dzsessz-zongorista, aki zongoraszvitjét nevezte el 1986-ban Klee-ről, vagy a francia Serge Gainsbourg, aki Klee Rossz hírek a csillagokból című rajzának tulajdonosaként egyik sanzonjának is ezt a címet adta.