A Bajdázó olyan sorokkal vesz le a lábairól, mint „Ha a világ botránkozik énrajtam, akkor tudom, jófele visz az utam”, vagy: „elhagyni a csónakot a tengerért”. Az Engem úgy veszel körül egy hipnotikus, repetitív alapokra épülő szerelmi vallomás; a Madárral egy természeti hangokkal játszadozó instrumentális etűd; a Tenyértérkép sötét dzsesszbe oltott utazás országunk és önmagunk körül; míg az Árkádiai Kör egy zajos szünetjel az album derekánál. Ezután egy lebegősebb tétellel oldják fel a hangulatot: a Szikra egy örömteli sóhaj egy napsütéses téli nap láttán. A Reá bízom magamat (Rákóczi imája) végül újra egy sötét, de mégis reményt keltő óda, egy valódi ima a Teremtőhöz: a „reá bízom magamat” spirituális töltetű sorának recitálásával zárul ez a különös, magába szippantó felvételcsokor. A börzsönyizene megszületett, reméljük, hallunk még felőle.
(Bajdázó együttes: Lekapcsolom a villanyt a fejemben, 2011)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!