Buddha és a sör

Aki sert iszik, annak nyugodt az álma, akinek nyugodt az álma, az nem követ el bűnöket, aki nem bűnözik, az a Mennyországba jut, ámen. Két könyvet ajánlunk, sör mellé, novemberi helyben utazáshoz.

A sörivás és a buddhizmus közös nevezője nem más, mint a derűs nyugalom. Egy rendes prágai sörözőben ugyanis ritka, hogy a törzsvendégek tömegverekedést provokálnának és a szerzetesek is csak a legvégső esetben állnak utcai demonstrációk élére. Hrabal úr a Tigrisben fogadta Havel és Clinton elnököket, egy kolostorban a szerzetesek szabadon kószáló tigrisek között meditálnak. Így szorul be szépen a világ a szobába.

A sörivás Prágában egyértelműen kulturális tevékenység, és mint ilyen, számtalan kézikönyv ihletője. Magyarul is több bédekker közül válogathatunk, a legjobb közülük Hagymásy András Prágai kocsmakalauz (Alinea kiadó, 2010) című alapvetése. A szóban forgó szakmunka már egy új kocsmákkal és illusztrációkkal kiegészített, aktualizált, ellenőrzött kiadás, ami arra utal, hogy a szerző nem ül a babérjain egy korsó világos mellett, nem hagyja, hogy elmenjen mellette a világ, gyorsreagálású hadtestként viselkedik.

További határozott előnye, hogy természetesen ismerteti a turisták által leginkább látogatott, messze földön híres objektumokat is, de jobbára a helyi erők által preferált kisbüdösök mellett teszi le a voksát, bejárhatjuk vele a város azon pontjait is, ahol garantáltan nem botlunk bele japánokat fényképező japánokba, ami azért jó, mert nem Tokióba készültünk.

Akarja látni Arany Prágát? – teszi fel a kérdést egy ponton Hrabal úr, és az eligazodásban jó segítőtársnak bizonyulnak Hagymásy úr kocsmográfiai tanulmányai. Kalauza nem szokványos útikönyv – bár nem nélkülözi az olyan nélkülözhetetlen információkat sem, mint hogy ne váltsunk koronát a magyar-szlovák határon lévő bódénál, mert simlisek – , inkább kalandozás hospodáról hospodára, a végállomás pedig maga a cseh lélek. A kocsma mint jelenség és benne az ember, társadalmi és pénzügyi helyzetétől függetlenül teljes egyenlőségben és vidáman.

Ahol néhány tízes (desítka), vagy tizenkettes (dvanáctka) legurítása nem feltétlenül a szénrészegséghez vezető út egy-egy állomása, inkább a közösséggé formálódás szépséges kísérőjelensége. Hagymásy András rendkívül szellemesen, néhol egyenesen lehengerlően megírt könyve segíthet felidézni a saját emlékeket, új túrákra inspirál, vagy akár vitára is késztethet. Egy bizonyos, béke kerül tőle a szívekbe. Mert ahogyan azt egy ismeretlen középkori serfőző szerzetes oly plasztikusan megjegyezte: aki sert iszik, annak nyugodt az álma, akinek nyugodt az álma, az nem követ el bűnöket, aki nem bűnözik, az a Mennyországba jut, ámen.

A derű és nyugalom további megőrzéséhez kiváló segédeszköz a Buddhizmus képes enciklopédiája (Kossuth kiadó, 2010) című gyönyörű album, Ian Harris buddhológiai tanár szerkesztésében. Nem szaladgál vele össze-vissza idegesen az olvasó, egyrészt mert nagy és nehéz, ugyanakkor csendesülésre késztet, meditatív olvasgatásra, vizualizációkra, elmélyült képnézegetésre csábít. Megtapasztalhatók annak a buddhista novíciusnak (egy gyereknek) az érzései, aki virágadománnyal járul a Vat Phra Mahathat egyik fájába faragott Buddha-fő elé a thaiföldi Ajutthajában. Ugyanakkor utazunk persze, a buddhizmus északkelet-indiai bölcsőjétől egészen Kínáig, Japánig, Koreáig, Mongóliáig, Nepálig, Tibetig. Ez az utazás spirituális gyógyulás is lehet egyben, ha hagyjuk.

Együttérzés, elfogadás, erőszakmentesség, minden érzőlény tisztelete a fontosabb megállók, ahonnan széttekinthetünk, befelé és kifelé is, a szent helyek irányába. Hrabal és Buddha. Very Good Life, Very Good Karma. Egészségünkre.