„Hétköznapi lelkeket röntgenezek˝

Átok: folytatódik Mátyássy Áron művészi szappanopera-sorozata a köztévén.

Kárpáti György
2011. 11. 11. 14:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mikor dőlt el, hogy folytatódhat az Átok?
– Minden nagyon gyorsan történt. Májusban hívott fel Csortos Szabó Sándor producer, hogy folytathatnák a tavalyi négy rész után a sorozatot. Május-júniusban gőzerővel elkezdtünk dolgozni a forgatókönyvön, illetve ezzel egyidejűleg már előkészítettük a forgatást is. A forgatókönyv írásában közvetlenül nem vettem részt, de az ötletelést, a cselekmény alakulásának kialakítását, hogy milyen irányba menjenek tovább a sorsok, közösen beszéltük meg Gál Péterrel, Zakál Edittel, Szászi Zsuzsannával. Összesen kilenc részt készítettünk nyáron. A munkálatok nagyon feszített tempóban haladtak, én a storyline alapján castingoltam és terepszemléztem, miközben a forgatókönyvírók a dialógusokat írták. A forgatást augusztus végén fejeztük be, s az első új epizódot már szeptember közepén leadtuk. Azóta folyamatosan párhuzamosan egyszerre vágunk és végezzük az utómunkálatokat. Ez az első négy epizódhoz képest mindenképp újdonság, mert ott 2-3 hónapunk volt a vágásra, s meg tudtuk egyben is nézni a végeredményt. Itt erre nincs lehetőség, ami talán baj, mert visszanézve magam is találok olyan dolgot, amin esetleg még változtatnék.

Mennyiben más tévésorozatot készíteni, mint játékfilmet?
– Nem tudok különbséget tenni, mert alapvetően ugyanazzal a mentalitással dolgozom, mint játékfilmben. Igaz, itt sokkal gyorsabban kellett dolgozni, csak néhány nappal volt több felvételi időnk az Utolsó időkhöz képest, viszont ötször annyi anyagot rögzítettünk. De éppen emiatt külön kihívást jelentett, hogy semmilyen külső körülmény ne látszódjon a végeredményen. Az Átokban is a karakterek igazságát keresem, arra törekedtem, hogy ne legyenek elnagyoltak. Minden igyekezetemmel az apró rezdülésekre koncentráltam.

Az új epizódok onnan folytatódnak, ahol a negyedik rész abbamaradt. Ezekben a részekben viszont mintha túlzottan eltolódott volna a hangsúly a kislány, Luca karaktere felé.
– Az az igazság, hogy ez tudatos döntés volt, de csak a 9-10. részig lesz így. Luca karakterét, illetve az őt alakító Németh Alexandrát nagyon szerették az írók, így tevődött rá az új epizódokban a hangsúly, és azt igyekeztünk megmutatni, hogy a felnőttek konfliktusai hogyan csapódnak le a gyerekekre. De ebből is következik, hogy a cselekménynek majd vissza kell térnie a megromló házassághoz, mint alapkonfliktushoz. Volt a sorozat szempontjából néhány kényszerű változás is. A külföldön élő és dolgozó Eszter karaktere azért tűnt el az új részekből, mert az őt megformáló Pálfi Kata éppen gyereket várt. Így csak telefonon jelentkezik be, két jelenetben, de más színésznővel nem szerettem volna helyettesíteni, mert reméltem, hogy az esetleges későbbi részekben majd Kata térhet vissza saját szerepébe. A párját alakító német színész, Tilo Werner pedig színházi elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a szereplést, ő ezért maradt ki a sorozatból – remélem szintén nem végleg. Összességében az új részek nyersebbek lettek, az első lírai epizódokhoz képest mindenképpen. Ott volt egy erőteljes felütés, de a történet egy idő után elfogyott, és a további ismétlődések elkerülése végett kellett új irányokat nyitnunk.

Jó kritikai visszhangja volt a rendezés koncepciójának. Nem volt nehéz megtartani az új részeknél?
– A mostani forgatásnál már magától értetődő volt a korábban alkalmazott stílus használata. Úgy fogalmaznék, hogy az első négy rész volt a próbakör. Akkor nem tudtuk, hogy mi sül ki belőle. Semmiképp nem akartam egyszerű szappanoperát rendezni a történetből, ezért vittem bele ezt a műfajtól szokatlan stílust. Ahogy egy kritikus fogalmazott, így született meg a művészi szappanopera műfaja. Azt mondanám, hogy a hétköznapi embereket analitikus szemlélettel ábrázolom. Hétköznapi lelkeket röntgenezek, minél mélyebben.Igyekeztem a stílussal minél jobban a néző érzelmeire hatni. Hipnotizálni akartam a befogadót, hogy ne tudjon szabadulni tőle, kerítse hatalmába, szippantsa be a film hangulata. Ezt segítette az erőteljes és jellegzetes zene. Nem nyomasztó, de furcsa világot próbáltam kreálni. És miután úgy tűnik, bevált az elképzelésem, most már nem is volt gond az ismételt alkalmazásával.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.