Őszintén szólva eddig nem nagyon ismertem Gérecz Attila munkásságát. Tudtam, hogy van ez a díj, de amikor nekem ítélték, rettenetesen meglepődtem – mondja Kele Fodor Ákos, aki csak ezután kezdett el Gérecz Attila életműve után nyomozni.
Arra a kérdésre, hogy költészeti értelemben érez-e rokonságot a díj névadójával, kis gondolkodás után határozott nemmel válaszol, inkább a szellemiségét mint rokon vonást emeli ki. – Ezt persze nem úgy értem, hogy forradalmárnak érezném magam. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy tiszteletre méltónak tartom ezt a szellemiséget. Szerintem Gérecz Attila életműve nem választható el a történelmi helyzettől, és attól a társadalmi szereptől, amit a költő ebben a helyzetben vállalt.
Kele Fodor Ákos szerint ilyen formán inkább feladat, mint elismerés ez a díj, ezért kicsit zavarba ejtő is: olyan, mint egy utasítás, hogy próbáljon méltó lenni e szellemiséghez.
A költő első kötete, a Textolátria a József Attila Kör és a Prae közös kiadásában, a Jak-füzetek sorozatban jelent meg 2010-ben. A kötet formai kísérletezései közül sokan talán a képversekre figyeltek fel leginkább. Érdekesség, hogy ezt az avantgárdnak ható gesztust még csak nem is az avantgárd költészet ihlette, hanem a középkori és reneszánsz magyar képversek világa: elmondása szerint ez most jobban foglalkoztatja a szerzőt, mint a szerinte „filozófiai tartalommal kissé túlterhelt„ avantgárd képversek, és továbbra is ehhez a hagyományhoz szeretne visszanyúlni. Az első kötetében egyelőre csak néhány képvers szerepel, de azt ígéri: a most készülő második kötetben nagyobb teret kap majd a vizuális költészet.
